Ábránd

Szerző: Bangó JánosDátum: 2017. május 17. 21:20

Műfaj: VersCimkék: vágyak

Neked még mindig más

Én meg hallgatagon
számoltam az időt
álomnak tűnőt
szekundumban
felajzott napot, és tűnő mát
sáros, vágyott mosolyát
mikor rám világítottad az árny állapotát
szádról idéztem magamnak és
féltem
aggódtam a mát
Kérném hát
Kezedbe fogd álmom, és vigyázd
hisz mindig veled
általad kél életre
álnokul szeretve
a tomboló vágy
arcodról selyemköd hull
álnokul érzem
fényesek kényelmesen
hogy megint velem az élet
esőként szemedből könnyek
és nem értjük egymást
mert én Te
Te meg én
elválasztott kötelék
És magasból harmatként
alázat hangján
háromszöged összegeként
Euklideszi mezőn
Én meg hallgatagon figyelek
Figyelek Rád!
csókot adsz ajkamra
Neked meg még mindig más!