A pálya széléről
Dátum: 2012. szeptember 10. 20:15Műfaj: PrózaCimkék: ez most komoly |  |
A közmondást mindnyájan ismerjük, a kibicnek semmi sem drága, de feljogosít ez bennünket bármire is? A labdarúgó mérkőzések nézőtéri eseményeinél kezdetben mosolyogva legyintettünk, a riválisok kakaskodásán, heccelődő fiatalok, dúl bennük az energia.
A kibicek felelőssége
Ma már semmi nem számít, a kibicelés átment közelharcba, és kitörve a stadionokból, beférkőzött mindennapjainkba a munkahelyünkre, az otthonunkba is. Abban, hogy társadalmunk egy része a közéletben is kibicként vesz részt, már nem a meccsek alacsony színvonala a felelős. Rájöttünk ebben a felállásban bennünket, írástudó kibiceket nem lehet felelőssé tenni, bármit is kiabálunk be a pálya széléről, viszont a felületes szemlélő intenzív aktivitásunkat tapasztalja. A következményeket látva ki kell mondanunk, a kibiceknek is van felelőssége, nem fogadható el a kívülállóként megfogalmazott meggondolatlanul, vagy épp jól meggondoltan bekiabált divatos jelmondat, felszólítás! A felbujtás nem tisztességes dolog, másokat próbálunk belelovalni olyan cselekedetekbe, amit magunk nem merünk megtenni. Siker esetén döngetjük a mellünket, a kudarcnál mi vagyunk az elsők, akik fel vagyunk háborodva, hogy EZEK mit műveltek.
Tudom, az évszázados beidegződések, a túlélési reflexek, a különböző ideológiák agymosó tevékenysége okozza, negatív végeredményű hozzáállásunkat problémáinkhoz. Ráadásul sokan a kibicek közül mindig is a győztes csapathoz vonzódnak, feledve, hogy nemrég a legyőzöttel szimpatizáltak. Itt már nem a heccelődő fiatalok fölös energia levezetéséről van szó, ez egy önmagával kibékíthetetlen társadalomnak, a várható végeredmény halvány sejtelme nélküli pótcselekvése.
Hol vagyunk mi „kiművelt emberfők” mivel múlatjuk napjainkat, hazánk gyarapítása helyett, mikor kezdünk el végre jó példát mutatni, utódainknak, és tenni is valamit közös ügyeinkért? Tisztelet a kivételeknek. Értem a logikáját a „meg vagy őrülve, te dolgozni akarsz” retorikának, mert szemmel láthatóan, az alkotó ember munkájával kereskedők haszna a legmagasabb, minden felelősség vállalása nélkül, de nem lehet mindenki főnök. A tettlegességre buzdítva leszámolásra készülőket, azonban önmérsékletre kérném. Elszámoltatni mindenkit lehet, és kell is, akár nagy versenyző, akár kicsi kibic, mert a bűnt nem nagysága teszi bűnné, annak csak a büntetés szempontjából van jelentősége. Egymillió mindennapos pár ezer forintos ügyeskedés - a feketén dolgoztatástól, a számla nélküli ügyletekig – is okoz hiányt a közösségnek, csak nem olyan látványos, mint a tetten ért százmilliók.
A szemléletnek kellene megváltoznia, az államtól lopni se legyen dicsőség, mint ahogy azt a múlt rendszerben hirdettük. Ne nézzük elmeháborodottnak tisztességesen élő honfitársainkat, mi kibicek a pálya széléről, nem biztos, hogy nekünk van igazunk.
A választások során alkalmas, vagy alkalmatlan embereket bízunk meg az ország vezetésével esetleg a nélkül, hogy ismernénk képességeiket. Döntésünk következményeiért, viszont a megválasztottakat tartjuk egyedül felelősnek, pedig mi választottunk rosszul. A buszvezető, csak száz utasának körülményeiért felel, és pályaalkalmassági vizsgára kötelezzük, nem kellene
vizsgálnunk, a tízmillió emberért felelősök alkalmasságát is, mielőtt megválasztjuk őket?
Miért hisszük még mindig, hogy a bungee yumpinghoz nekünk nincs szükségünk gumikötélre?
.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
