vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Emberi jellemek 2

Műfaj: EgyébCimkék: a lelkendező

A mindenkit mindenhol, csak dicsérő embert, a konfliktusok mindenáron való elkerülése hozza ebbe az áldatlan szerepbe. A dicsért ember örömét használja védekezésül, annak esetleges retorziója ellen.(Már jó előre védekezik.)

Nincs kiút?
Dicsérete minden apróságra kiterjed, de ez -egy idő után- egyikük számára sem okoz különösebb élményt. Néhány példa:

„Gizike, milyen jól illik magához ez a kis kosztüm! Hol csináltatta?” -Tudja, hogy hölgyön lévő ruha, nem csináltatott, hanem a turkálóban vette- miután ezt közlik vele, azonnal nyugtázza: „Pedig olyan gyönyörű, mintha csináltatott lenne!”

„Józsikám! Olvastam a cikkedet a Helyi Hírharsonában! Fantasztikusan szép amit írtál, elvittem anyáméknak is!” A lelkendező nem is olvasta a cikket, de amikor az ablakpucoláshoz vitt a szüleihez egy köteg újságpapírt, az egyik letépett lap alján olvasta a dicsért nevét. Szerencséje volt, nem kérdeztek rá a tartalomra.

„Jolánka aranyos! Hogy maga milyen gyönyörű Adventi Koszorút készített, gratulálok!” Közben tudja, mert látta amikor az áruházból hazavitte a vásárolt terméket- hogy a koszorút nem a dicsért készítette. Jolánka azonban sütkérezik a dicséretben, és Ő sem tisztázza a kérdést, és nem is felejt. A legközelebbi alkalommal hangosan visszadicséri a folyosón: „Milyen csodálatos illatú ebédet főzött kedvesem!” Pedig tudja, hogy odakozmálhatott az étel, mert látta a visszadicsértet amint a szemétledobóból jön ki, egy kormos edénnyel.

A beosztott: „Ó főnököm! A mai előadása, a termelésirányítás új eszközeiről, cégünk keresztmetszetében lenyűgöző volt!” Pedig tudja, hogy az előadás anyagát, a Bogotai írta neki a másodikról. A főnök: „Az egész osztályom megérdemelné, hogy jutalmazzam Őket, de annyi pénz nincs. Egynek tudok adni, kinek is? Megvan: Az a mosolygós arcú, aki a múltkor olyan kedvesen dicsért.” Pedig tudja, hogy nem Ő volt a legjobb!

Elérkeztünk a dicsérők, és visszadicsérők tragédiájához: Egy idő elteltével mindkét fél TUDJA, hogy nem a valóság talaján áll, és ettől kezdve nem hihetnek el semmit sem, a másik lelkendező dicsérő szavaiból. Ha abbahagynák, mindig a másik sértődne meg, nem értené, hogy a aki eddig dicsérte, most miért haragszik!

Talán nem volna szabad elkezdeni…

 


 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 7 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Zseva   (#26897)

2013. április 14. 08:24

Kedves János! Igazad van. Itt játszik be a türelmetlenség. Már rég nem húzom, nem rángatom, mégis nekem fáj... Mások miért nem érzik ezt? Nekik nem fáj semmi?

Válasz Bányai János hozzászólására (#26843).

 


2. Zseva   (#26896)

2013. április 14. 08:19

Szia Macsek! Bennem mégis felmerül egy kérdés. Biztos, hogy az emberek alapból nem tudnak hogyan egymáshoz közeledni? Ha most pl. megkérdezném, mert régen beszélgettünk. "Hogy vagy?", mert nincs más lehetőségem. Az udvariassági kérdésen kívül jut még eszedbe számtalan szebbnél szebb gondolat? Azt az ember megérzi mikor kérdeznek meggyőződésből, komolyan érdekli a hogylétem. Akkor aztán lenne mit mesélnem, de szerintem ettől félnek. Se vége, se hossza nem lenne... :-)

Válasz Macska hozzászólására (#26846).

 


3. Macska   (#26846)

2013. április 10. 09:27

Kedves János! Jut eszembe, ez a típus rokona az udvariassági kérdezgetőnek. „Mondd, hogy van anyukád?” Ha a kérdésre csak egy mondattal is többet válaszolunk annál, hogy „Köszönöm, jól”, az illető máris kizökken a tervezett udvarias szerepből, ugyanis olyan érdektelen arcot vág, hogy bárki látja, cseppet sem kíváncsi az anyukámra. Éppen csak megpróbálta leplezni, hogy nem tud velem miről beszélgetni. Úgy érzem, ez nem kisebb figyelmetlenség, mint meg sem kérdezni. Nekem egyszerűen eszembe sem jut arról kérdezni, ami nem érdekel, de legalább nem futok hamis köröket.

 


4. Bányai János   (#26843)

2013. április 09. 18:45

Kedves Éva! Kérlek, ha húzod ne rángasd, és akkor nem fáj annyira.-D

Válasz Zseva hozzászólására (#26838).

 


5. Bányai János   (#26842)

2013. április 09. 18:40

Kedves Macska! Gyanudat, lehetségesnek tartom.

Válasz Macska hozzászólására (#26837).

 



6. Zseva   (#26838)

2013. április 08. 16:20

Kedves János! Őszintén... az előző jobban tetszett! De a példák tárháza, amit itt felhoztál kimeríthetetlen... és milyen igaz. De még akkor is én húzom a rövidebbet! :-)

 


7. Macska   (#26837)

2013. április 08. 09:38

Kedves János! Egyre erősödik az a gyanúm, hogy vannak közös ismerőseink. :-)