Palackposta bóbitának
Dátum: 2015. január 02. 16:53Műfaj: VersCimkék: hiány, üzenet, keresés |  |
"le vagyok győzve, győzelem,ha van,
de nincs akinek megadjam magam..."
Én elfogadnám a megadást tőled.....!
De előtte térdet hajtok a nőnek
aki tudta adni adni önmagát!
Aki nélkül üres a világ!
Aki szívében őrzi a csodát!
És akit sehol nem lelek....!
Bóbita kedves. Mi van veled?
Hová sodortak el a szelek,
hogy hetek, hónapok, évek telnek,
s te nem ápolod azt a kertet
ahol szavaid rózsája terem?
Hiányzol!
A szirmait vesztett napvirágtól hiába várok illatot.
Bejárhatom a nagyvilágot, de céltalan ha nem vagy ott.
Csak keringek fent a szürke égen,leszállni nem lelek helyet,
s lassan nálam is por takarja a megdermedt billentyűzetet.
Olykor hajnaltájt, az ablaknál állva
nézem ahogy a kertet pára
lepi el lassan,
szavakat suttogok..., magamban.
Magányos "idegen."
S akkor ridegen
megreccsen mögöttem a szék,
és a szobám megszokott neszét
elnyomja valami csendből szőtt zsivaj,
és hirtelen a messzeségben felcsendül a dal.
Nincs megkomponálva, csak néhány furcsa zaj
szűrődik át a csend ölén,
s mire a gondolatot szavakba önteném,
már hangok halkulnak, csend csitul,
lidércek táncolnak mozdulatlanul.....
Eddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. idegen (#30139) | 2015. január 31. 22:25 |
Nem hordok bilincset! Nem lehet!/ Ha börtön, inkább elmegyek.../ Nem szürke! Fekete vagy fehér!/ Nem adom az életet a semmiért!// | |
Válasz bobita hozzászólására (#30117). |
|
2. bobita (#30117) | 2015. január 28. 14:43 |
Mar önmagad vagy Idegen ! Nem zuhansz es nem repülsz, nem dermedsz es nem hevülsz. Talan ez a jo most, a köztes letben lebeges... elfogadjuk a vilagot, mint a lelek börtönet. | |
| |
3. idegen (#30116) | 2015. január 28. 12:33 |
Jó volna végre rálelni önmagamra./ Elindultam megint, s fent a magasba/ látom ragyogni már a fényt,/ ám köröttem csend van még, sötét,/ dermedt álmok jégbe fagyva,/ gondolatok,néma szavakba/ börtönzött vágyak,/ ..kísértő árnyak./ Az aki voltam, semmivé lett./ a hamvakat odadobtam a szélnek,/ nem vagyok már csak kisértet,/ árnyéka a kialudt fénynek.../ | |
Válasz bobita hozzászólására (#30113). |
|
4. bobita (#30113) | 2015. január 28. 08:59 |
Ki egy Bobitara lel, önmagara lel. | |
| |
5. idegen (#30112) | 2015. január 26. 23:12 |
Szükségem van rád! Törd szét a jeget!/ Te adod a szót,....enyém az ékezet,/ s ketten szárnyalhatunk,/ legyőzve a szelet.// Percek, napok,évek teltek./ A csend karja átölelhet,/ betakarhat a nyugalom,/ ...De nem akarom!// És nem hagyom elfolyni nyomtalan,/ a szűken mért gyarló éveket./ A hallgatásnak is ára van!/ És ez az ár az életed!!!!/ | |
Válasz bobita hozzászólására (#30111). |
|
6. bobita (#30111) | 2015. január 26. 16:00 |
Neha megveti agyat bennem a gondolat, ilyenkor jo volna irni - tudom, de oly erosen olel a csend karja, kezem nem engedi irni a nyugalom . Oly sokaig mericskeltem a fajdalom arat ! Gyarlo evek folytak el a markomon. A hiaba valosagat uldoztem, o talalt ram, es felkapott. Kiteritett,mint az almokat a szel, csak huzott - huzott felfele. majd a szel hatara dobott, es megdermesztette bennem a maradek letezest. | |
Válasz idegen hozzászólására (#30110). |
|
7. idegen (#30110) | 2015. január 26. 13:37 |
Ne keress helyet, csak ejtsd ki a szavakat./ A néma szemekbe dermedt mozdulat/ rajzol az égre,/ (ahogy a jégre / karcol a korcsolya éle/ jelet.../ úgy küldj üzenetet./ A világ hallani akar!/ ....És nem élek nélküled..../ | |
Válasz bobita hozzászólására (#30109). |
|
8. bobita (#30109) | 2015. január 24. 18:18 |
Sokaig ült a vilag ajkamon, most nema szememmel keresem helyet a szonak. | |
| |
