Váratlan hívás
Dátum: 2013. augusztus 12. 15:02Műfaj: NovellaCimkék: novella |  |
A köszönés kevés lett volna, de egy egész mondat elég, hogy halljam! Tudod, hogy nem felejtem el a hangokat! Valami baj van, Robi? Évek óta nem beszéltünk. - Azért kerestelek, mert te voltál az első... - kezdte, de félbe szakítottam.
Csörgött a telefonom, hát szokásomhoz híven ránéztem, ki a hívó. Kijelzés nélkül, ügyfél lehet – gondoltam, és bemutatkoztam, amikor fogadtam.
- Szia! Én is bemutatkozzam, vagy már tudod, ki vagyok?
- A köszönés kevés lett volna, de egy egész mondat elég, hogy halljam! Tudod, hogy nem felejtem el a hangokat! Valami baj van, Robi? Évek óta nem beszéltünk.
- Azért kerestelek, mert te voltál az első... - kezdte, de félbe szakítottam.
- Ne hülyéskedj! Most akarod elkezdeni a hazudozást?
- Na jó, lefüleltél! Akkor úgy mondom, hogy az első, akinek elvettem a szüzességét. Kivágtam magam?
Nevettünk, de alkohol csillant meg hangjában.
- Mi a baj? Zsuzsa, gyerekek jól vannak? Azt ne mondd, hogy meg van a hatodik is!
- Nem, nincs több! Meghalt anyu. – csuklott el a hangja.
- Fogadd őszinte részvétemet! - Nem kérdeztem, mi volt a baj, régóta beteg volt Éva néni, és nem volt már fiatal sem. Mégis megdöbbentett a hír, és az is, hogy Robinak eszébe jutott szólni nekem. Ő törte meg a csendet.
- Nem, ne sajnáld, jobb neki már így! Csak beszélgetni akartam veled. Csak neked voltam annyira fontos, hogy ne felejts el!
- Sok múlik azon, hogy mennyire volt intenzív a hozzád társuló érzés. Gondolom, az első szerelem minden nő életében emlékezetes marad...
- Nem mindegyikre lehet számítani mégsem, ha megöregedtem. A többségükkel fel sem ismerjük egymást az utcán, már rég nem tudom a telefonszámukat, a nevüket sem, de te, te felismered a hangomat a telefonban!
- Az érzéseimen keresztül tanulok, és téged nagyon szerettelek. Téged is... Az aranyszőke hajad, mély hullámokkal, a hatalmas kék szemed, az első csók... Ezeket nem lehet elfelejteni! Akkor serkent a bajuszod! Még nem szúrt, és finoman érintetted vele az arcomat, mielőtt megcsókoltál. Ehhez társult a hangod...
- Tudunk most beszélgetni?
- Miről? Segítsek valamiben?
- Rólam.
- Jobb lenne máskor. Mikor lesz a temetés?
- Talán pénteken. Ugye, eljössz? Szeretném, ha itt lennél! Akkor beszélgetsz velem?
- Igen. Ha még akarod...
- Senki más nem hiányzik a múltamból... Biztos lehetsz benne, hogy akarom! Majd szólok, ha tudom pontosan az időpontot.
Elköszönt, és egyedül maradtam a rám törő érzéseimmel. Átkozott hangok, és átkozott érintések! Átkozott időutazás...
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#27766) | 2013. augusztus 15. 17:33 |
Szia Zseva, majd figyelem, várom! :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27759). |
|
2. Zseva (#27759) | 2013. augusztus 15. 08:54 |
Szia Ködmadár! Neked is vannak váratlan hívásaid? Ajjaj... Ebben csak az a jó, ha kellemes... Mit mondjak erre? Egy váratlan hívás akár kellemetlenségek sorozatát is elindíthatja... Erre eszembe jutott egy írásom... Azt hiszem megosztom veled. Tegyük össze, amink van! :-) Hamarosan, ha a moderátor is úgy akarja, olvashatod... Az ő hangját?... | |
| |
