Messze repítse a szél

Szerző: gyongyharmatDátum: 2010. május 08. 14:36

Műfaj: PrózaCimkék: álom, gondolat, sóvárgás

Mondd néha, nem vágysz egy másik világba? Egy kis csendes szigetre, tóhoz, napfényes ragyogásba? A végtelen, puha csendjének ölelésébe? Nem ragad el a szíved...

Mondd néha, nem vágysz egy másik világba?
Egy kis csendes szigetre, tóhoz, napfényes ragyogásba?
A végtelen, puha csendjének ölelésébe?
Nem ragad el a szíved, hogy enyhítse olthatatlan fájdalmát?
A messzi víz tükörfényes csillogásához,
hol ezernyi bogár röpköd, örök körforgásban.
A virágok ontják buja illatukat, s a szerelem rétje rád vár.
Zöldellő bokrok virággal borított ágai hívogatón intenek feléd.
s boldogság szigete tárul eléd.
A felhő, mint kis bárány úszkál az ég kékjén,
hogy utat adjon a Nap éltető sugarainak.
Az égen sólyom repül kitárt szárnnyal,
s lélegzi be a szabadság mámorát.
A fák halkan susognak, s a legyőzött lélek, lebeg föld fölött az űrön át.
Ez egy olyan paradicsomi kert, hol csak a szerelemé minden.
Szimfónia fölzengő lágy dallama és gyönyörök rétje.
Enyhítse a sok bánatot, bajt, és
messze repítse a szél, hol a józan ész elvetél.