vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szegény okosoknak és boldogtalan butáknak

Műfaj: SzakirodalomCimkék: okos, buta, szerelem, remény, hit, veronai, akarat, cél, szeretet

Vannak, akik azt hiszik, hogy bántással el lehet érni azt, amit szeretettel könnyebb. Nekik üzenem, hogy a szeretet előrébb való, mint a gyűlölet és engem nem téveszthet meg.

Mindíg arról szól a dolog, hogy senkinek se legyen jó!

Hát pedig ennek vége!

A butáknak befellegzett.

Volt ez már így, de most is így fog történni.

Az okosok csak abban különböznek a butáktól, hogy nincs szándékukban ártani másnak és ez épp

elég ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ki milyen csapatban játszik.

A butáknak befellegzett.

Vége.

Volt, nincs, de lelküknek annyi.

Hisz megtanulhatták volna,

mi oly egyszerű, hogy

bántani,

nem célszerű,

mert nem azért élünk,

hogy úgy tiporjuk a másikat,

hogy közben nem fogadjuk el

a nyújtott jobb kezet..

 

kb... ennyi... veronai...

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Zseva   (#30188)

2015. február 09. 12:03

Sokan nem tudják ezt. Látszólag el is érik a céljukat az okosok, hogy elbizonytalanítsák a bátortalant. Nem nevezném őket butának, legfeljebb nincs elég eszköz a kezükben, hogy ezt az értésükre adják. Szegény okosok minden eszközt bevetnek és ettől lennének boldogok? Szerintem inkább sajnálatra méltók. Nem kell szeretni, de hagyni kell másokat is érvényesülni...

 


2. Veronai   (#6998)

2009. január 05. 22:51

Mindent értek! Köszönöm. :-D

Válasz Lovas Éva hozzászólására (#6997).

 


3. Lovas Éva   (#6997)

2009. január 05. 22:49

A vége lemaradt, tán kevés volt a karakter: Bátortalan abszolút nem vagyok! :o)

Válasz Veronai hozzászólására (#6985).

 


4. Lovas Éva   (#6996)

2009. január 05. 22:48

Ha már választani kell, akkor "TÉNYLEG" de mégsem az fejezi ki, amit gondolok, mert a tényleg, az a hoppá, most ébredtem rá, milyen igazad van! Én viszont régen így gondolom. Főleg a vége fejezi ki az életfilozofiámat: bántani, nem célszerű, mert nem azért élünk, hogy úgy tiporjuk a másikat, hogy közben nem fogadjuk el a nyújtott jobb kezet... A "ne árts" elve régóta az enyém, és tudom, hogy megértéssel, toleranciával lehet csak elintézni , jobbá tenni dolgokat, nem másokat letiporva érvényesülni. A bevezőben írtak is lehetnének az én szavaim: a "szeretet előrébb való, mint a gyűlölet" Naná! A szeretet pozitív, a gyűlölet negatív. Mindkettő magát gerjeszti. A gyűlölet gyűlöletet szül. Pedig gyűlölni kb egy dolgot szabadna: a gyűlöletet... :o) Kissé elbizonytalanodtam most, mert számomra, és úgy gondolom, nem csak számomra ez eléggé egyértelmű írás, mi az, amit esetléeg nem lehetne érteni, csak érezni b

Válasz Veronai hozzászólására (#6985).

 


5. Veronai   (#6985)

2009. január 05. 22:03

Tudod Éva, oly érdekes a dolog. Válaszod bíztató, egyben elgondolkodtató. Mi az, hogy: " egyetértek!" Két alapvető lehetőség van ebben benne. Az egyik bátran és tömören mondja azt nekem, hogy "TÉNYLEG!". A másik, viszont bátortalan, csak érzi lényegét, és tán nem tudja, hogy miért van így, de felvállalja. Mond kérlek el: Te melyik vagy? Üdvözlettel: Veronai

Válasz Lovas Éva hozzászólására (#6924).

 



6. Lovas Éva   (#6924)

2009. január 04. 15:06

Egyetértek! :o)