Vers a dalhoz
Dátum: 2011. január 12. 21:20Műfaj: VersCimkék: ha zenész vagy |  |
Gyerekkorunk szivárványa olykor visszaköszön,
Ott lógnak még ereklyéi, szobában, a szögön.
Emlékeztet…ki is voltam(?)... én sose feledem,
Elkísérnek az utamon, ott vannak ők velem.
Kis dobozban üveggolyó, műanyag katona…
Sokadalom, színes búcsú elmúlt forgataga.
Hová mentek, várjatok meg…még egy kört a hintán!
Maradt még egy ötvenesem, hagy lőjek a flintán…
Egy pálcásra, csak is egyet, ha nem lesz idő többre!
Ne menjetek, ne hagyjatok soha el örökre!
Kitűző…ó mikorból is? Néha már feledem.
Időpontot, nevet, arcot olykor ’bíz keresem.
Csak a tettre emlékezek…kicsit megszinezve,
Jó nagyapám fröccseire..gyöngéden vizezve.
Sárgás ujja messze mutat…de régen itt hagyott!
Szántója már hányszor égett, és már hányszor fagyott (?)…
Ne menjetek, várjatok meg…van egy kör a hintán!
Ötvenesem befizettem, lövök még a flintán…
Két-pálcásra, egy lövéssel! Aki meri..nyeri!
Maradjatok, várjatok még…nagyapám üzeni.
Az ifjúkor álmaiból maradt még egy gléda,
Bár…nagyon sok tovarebbent, elhagyott a céda.
De mit őrzök, nem engedem, nem is látja senki,
Kézbe venni nem is lehet, csak lélek derengi.
Megálmodtam, kigondoltam, mi ifjútól futott
S te vagy a legszebb gondolat, mi eszembe jutott!
Nem mehettek, várjatok még…van egy köröm véle,
És a sorsunk, összekötőnk, vajon megítél-e?
Eldönti, hogy mi fontosabb: marad-e a flinta,
Vagy kettőnkkel vígan forog, s égbe száll a hinta!?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
