Álarc
Dátum: 2013. január 22. 18:09Műfaj: VersCimkék: karneválok ideje, de csak ketten szép a varázslat |  |
Kavargó kavalkád – szép, könnyű kikelet,
Zsibongó káprázat feledi a telet.
Suhogó selymeknek simító sóhaja,
Libbenő szoknyáknak csábító óhaja.
Velence, vagy Rió? – oly távoli álmok,
Utcai forgatag, szabadtéri bálok.
Táncolók topánja, tűzélesztők titka,
Tombolnak a széllel – közömbös a ritka!
Csípők csacsogása, csermely csobogása,
Mi úgy elvarázsol, mint láng lobogása.
Minden egy-forgatag, mely tán sose szűnik,
És a világ rossza örökre eltűnik!
Itt, e padon ülve, első táncra várva,
Félve körül nézve a falusi bálba…
Megannyi szép leány, kicsípve - oly kecses,
Mosolyuk férfinek drágakőként becses.
Maskara arcukon, nem ismerni rájuk,
Nem látszik egyebük csak szemük és szájuk.
De amint kérő jön, a középre vinni
El fogja a legény a szemének hinni,
Hogy az e a leány akire ő gondolt
Felkérése előtt többször is megfontolt.
Mert, ahogy megindul a vonó a húron
A leány követi a mindenen túlon…
S hiába takarva arca nagyobb fele,
Elárulja immár tánca förgetege.
A legény, kit szintén álarc rejt az este,
Rájön nagy örömmel: Meg van, őt kereste!
Elsőre, hibátlan választott a szíve…
A szerelem Isten – odaadó híve!
Aphrodité talán, vagy Vénusz hatalma,
Mi álarc mögé lát? Hiszen birodalma
Mi csoda a Földön – élet, mi rejtelem,
Vihar, mi tomboló, mégis oly nesztelen.
Táncol átölelve egymást a két ember…
De jó bennük hinni olykor, egyszer-egyszer!
Karnevál Rióban, álarcos Velence?
Egy hegedű, egy lány, tél, meleg kemence…
Más nem is kell hozzá! – Álarc, lehet ezer,
Mit játékból, vígan magad elé teszel.
De mit se számít az, ha szívedre hallgatsz,
S egy dalt, valakitől, magadénak vallhatsz!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
