A sötéten át
Dátum: 2012. április 06. 05:57Műfaj: VersCimkék: mert mindíg okosabb lesz az ember, minden nappal |  |
Segítettek téged, el ne tévedj nagyon,
Hogy egyenesen haladj tűző napon, fagyon?
Elértél hát… ide, s nem vagy biztos benne,
Utad - ha kezdenéd – most is erre jönne?!
Vagy, ha úgy lehetne… tán nem is itt lennél,
Gazdag tarisznyából végre, jókat ennél!?
Sose volt szerencséd, bár kedvét kerested,
De arcát nem láttad, néha… nyomát lelted.
Azt hitted – számítol, olykor… valakinek(?)
Ma már azt se hiszed: igaz volt a hited!
Pedig… nem vagy álom, az benned született,
Ez volt az a fény mi eddig elvezetett.
Egyedül vagy… mindig! – rájöttél magadtól,
Nem lett jobb a világ egyetlen szavadtól.
Volt idő, hogy mertél… régi szabály ellen,
S nem hitték, hogy te vagy… csak valami szellem!
Aztán… megtorpantál, ijedten, gyerekül,
Hagytad, hogy a merszed messzire menekül!
Bele se gondoltál: mit veszíthetel?
Azzal, hogy meghátrálsz – keveset nyerhetel.
Mert fiatal voltál! – ennyi csak a mentség,
Nem voltál vén róka, se egy kisebb szentség!
A múltad – az fontos, ahhoz lehet mérni,
Hogy kell-e még néked az élethez…érni?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
