Az élet megy tovább
Dátum: 2013. február 04. 15:00Műfaj: EgyébCimkék: önmagunk által meghatározott helyünkről, a ranglétrán |  |
A szocializmus építése kapcsán ránk erőszakolt téveszmén -mindenki egyenlő értékű munkát végez a társadalom részére- szerencsére hamar túltettük magunkat. A leggyakrabban a sebészprofesszor és a takarítónő viszonylatában próbálták igazolni elfogadhatatlan álláspontjukat...
A szocializmus építése kapcsán ránk erőszakolt téveszmén -mindenki egyenlő értékű munkát végez a társadalom részére- szerencsére hamar túltettük magunkat. A leggyakrabban a sebészprofesszor és a takarítónő viszonylatában próbálták igazolni elfogadhatatlan álláspontjukat, ami azért sokunkat elgondolkoztatott, ha már műteni volt szükséges, akkor inkább a szakemberre bíztuk.
A módszerváltás lágy szellői elcsitulván, ismét sikerült kedvenc arabs telivérünk túloldalára huppannunk. Talán elkerülhetnénk ezt a krónikus állapotot, ha paripánk hanyatt feküdne, de élek a gyanú-perrel, ez esetben is átesnénk, ha csak közben nem akadnánk fel valamiben.
Igen! Jól sejted kedves olvasóm, én felakadtam! A társadalmi megbecsülés híján, túltengő öntömjénezés, saját fontosságunk folytonos hangoztatása, ezzel párhuzamosan mások tevékenységének lekicsinylése szinte a régmúlt (?) feudalizmus korát idézi. Ismét tanúi lehetünk, magukat kiváltságokkal felruházó embertársaink, lesújtó megnyilvánulásainak, a velük nem azonos lehetőségekkel, vagy beosztással rendelkezőkkel szemben. Nap, mint nap találkozhatunk az „úri világ” újra divatba hozott prolizásával, már olvastam fogatlan proli asszonyokról, proli stílusról is.
Lehet túlzottan érzékeny vagyok, de a proli ismét szitokszóvá vált, a parasztozással egyetemben. Szinte sugárzik alkalmazóiból felsőbbrendűség, csak egy melós, csak egy fizikai munkát végző senki szerintük a megbélyegzett, akinek a munkája, tevékenysége alantasnak számít e körökben. Sajnálatos, hogy idáig fajult a helyzet, IQ értékeinkkel, beosztásainkkal, iskolázottságunkkal, ugyanis nem szereztünk jogot, a sajátunknál kevésbé fontosnak tartott, munkát végző embertársaink lenézésére. Fogadjuk el, tevékenységük nélkül, nem létezhet a társadalom, ők is fontos résztvevői életünknek.
Évtizedekig dolgoztam, -technikusként- melósok társaságában. Más körökben kevéssé tapasztalt tisztelettel, és elismeréssel viseltetnek, a szaktudás iránt, és nem tűrik maguk körül, a kétszínű embereket, szolidárisak, segítőkészek egymással, és van kötelesség tudatuk.
Nem véletlen, hogy a már régebben kialakult kapitalista társadalmakban, a tulajdonos fia nem az igazgatóságon kezdi tevékenységét a gyárában, hanem minden munkahelyen néhány hónapot eltöltve megismerkedik a munkafolyamattal, és a saját bőrén is megtapasztalja, majdani beosztottaitól megkövetelt munka mibenlétét. Ő soha sem fog prolizni, képes becsülni mások munkáját is. Azt gondolom, e tanulási folyamat a prolizó, parasztozó, társainknál kimaradt, és ennek okán teszik mind ezt.
Az élet megy tovább, nem tűnik oly fontosnak egy- egy meggondolatlanul alkalmazott kijelentés firtatása, de legalább beszéljünk róla.
Lehetséges, hogy már késő?
Címszó: proli
(főnévként) Eredetileg munkásembert jelentett, a "proletár"-ból rövidült.
Mostanra jelentése negatív irányba csúszott el, jelzőként használva: közönséges, igénytelen, bárdolatlan, dolgokra szokás mondani.
Hasonló még a paraszt.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#26509) | 2013. február 07. 13:17 |
Jogos! Ha a lélekben sötét feudalizmus él, ha a tulajdonos fiacskája nem akarja megismerni a munka mibenlétét, csak a pénz és a pozíció érdekli, nem válik belőle vezető, csak kényúr. Sokan párjukat is beviszik a cégbe vezetőnek, ő a cég szent tehene. Érinthetetlen, mindenki felett áll, és ki is mutatja. Bírálat nem érheti, tőle még kérni sem biztonságos. Akár a főnök fia, ő is jellemző jelenség. Gyakran ő az, aki elrugaszkodott felsőbbrendűségi megnyilvánulásaival még inkább elmélyíti a szakadékot a dolgozók és a vezetőség között. A fizikai munkással, az ugyanúgy megtiport szellemi rabszolgákkal lehet gördülékenyen együtt dolgozni. Ritka szaktudásuk ellenére elnyomás alatt tartott volt munkatársaim most mondtak fel. Folytatják a szakmát, de saját, új cégük neve alatt. Pont az a kérdés merült fel, hogy vajon régi elnyomóink élete megy tovább, felvesznek új rászorultakat, vagy most sikerült megállítani valamit. | |
| |
