Az út kezdete

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2013. január 03. 19:20

Műfaj: VersCimkék: ha megtalálod és elhiszed

Nézz csak a szemembe, hagy merüljek bele…
Zöld, mint a rét színe, fekete közepe.
Ott csillog a gyémánt, add nekem ma éjjel,
Had szórjam fényeit majd magamon széjjel.
Hiszen, erre vágyok, ezerszer álmodtam,
Minden bujaságom, lásd, magammal hoztam!
Féktelen ifjúság, éjszakai mámor,
Csendben lapít bennem, mint egy alvó sátor.
Ellopott szerelmek, aléló hajnalok,
Együtt, külön-külön, most mind ez is vagyok.
Mindenhez érni kell, hogy megkapd, mit akarsz,
Mert kicsiny kendővel csak sebeket takarsz!
Gyere, lépj közelebb, ne félj tőlem, kérlek…
Ha ilyen messze állsz, soha el nem érlek!
Hogyha megölellek, nem fogsz messze futni,
Héthatáron, árkon és bokron is túljutni?
De ne megadd magad, mert úgy mégse járja…
Ha szívedet szívem mindhiába várja.
Egy csók és más semmi? – a többi csak játék,
Kipróbált, eldobott, szétfoszló ajándék,
Mi nem több… - én balga(!)… hisz, remeg az ajkad!
De hát… te is így, ennyire akartad?!
Gyere, megyek veled, hová? Majd te tudod.
Én, csak követlek, az utat… te mutatod!
.