Beszél a Hold, álmodtam Veled!

Szerző: Bangó JánosDátum: 2014. november 06. 20:33

Műfaj: PrózaCimkék: élet fogytig

Nap sugarát ébredtem reggel, karjaidban szerelem ölelte ébredés fonta hangtalan színeit. Veled éledtem fel ezer Föld távolából. Veled! A holnap ezer virágú mát idéz!

Nap sugarát ébredtem reggel, karjaidban szerelem ölelte ébredés fonta hangtalan színeit. Veled éledtem fel ezer Föld távolából. Veled!
Álmodtam.
Ma a buszon Téged láttalak, nagy volt a tömeg az út porát szél fútta szét, Nap viharos szelet ígért, a 79-es busz minden élet magányba zárta hajnali képét. Ölelkező hajnali párok párás szemmel suttogva simították síkoltott hajnali szerelmük, suttogva beszélték, és édesen futott szemükben a kéj. Teli Hold van.
Indultam Feléd!
Hajnali harmat futotta és fedte minden fűszál őszi álmát aludva, és álmomból nekem ígért reménység mosolyt villantott rám ezer tüzű viharban álmaim utolsó színpadán még egy rendezői képet kérve.
Indultam Feléd
Ah nem lehet! Még várnom kell, aludni néhány éjszakát, hogy karomban édes kéj szakítsa nappalba az éjszakát. Tüzet gyújtok és gyertyák sejtelme kéri szerelmed hullámait, pezsgődbe szív eper ízét váltom halk csóknak illatába. Ajkadon az íz gyümölcs, néha áfonya.
A holnap ezer virágú mát idéz!
Fut a vonat fut, színek szárnyán kérem én gyere, fut a vonat fut, kerekei dobbanva kattogják szívzenéjük. Fut a vonat fut, én mormolom magamban minden kattanásod és fut, a vonat felém fut! Katt, Katt már szalad az út szívet dobbant, katt, katt vágy vagy végy és vigyél szívemből tiszta színezüst holdfényt.
Indulok Feléd!