vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Dominancia

Szerző: Bányai JánosDátum: 2014. január 01. 15:36 Műfaj: NovellaCimkék: megtörtént eset

Magamba merülten ülök a 211 sorszámot, és a leleteimet szorongatva. A soromra várok, a 203-as van bent, már ő is 30 perccel később került sorra, a kilátásaim nem valami rózsásak.

Ha előre tudom, hogy ennyit fogok várni, hoztam volna magammal egy könyvet. Van újságos a földszinten, –vehetnék keresztrejtvényt- de nem merek lemenni mert elvesztem az ülőhelyemet, mire visszaérek. Sajnos a „kardáncsuklóim” már nem a régiek, hosszabb álldogáláskor begörcsölnek. Időtöltésként, nézem a körülöttem várakozó embereket. Mellettem két hölgy, halkan beszélgetnek, talán anya és lánya. (később beigazolódik, együtt mennek be) A hátam mögött idős házaspár, régóta lehetnek együtt, és amit megcsodálok: Szótlanul fogják egymás kezét. Mi mindent elárul, két egymásba fonódó kéz. Mennyire szerethetik még mindig egymást! A másik sorban idős bácsika szunyókál, valami szépet álmodhat, mert elcsordult a nyál a szájszegletén. Szemlélődésemet, egy ingerült erőszakos hang zavarja meg. A másik rendelő előtt, a nővérrel vitatkozik egy igen csak jól öltözött hölgy. Mindenki odafigyel, vége az időtöltésemnek is, kénytelen vagyok a „”műsorra”: figyelni: Kedvesem, ne haragudjon de nincs időpontja, csak akkor tudjuk behívni, ha sürgős az esete, mondja a nővér. Maga nem fogja megszabni, hogy bemehetek e vagy nem! Tudja, ki vagyok én, Dr. X. Y. sebész főorvos felesége! Kedves hölgyem, értse meg, hogy nem fogadhatjuk, csak sürgős esetben, és kérem, ne kiabáljon velem. Hol találom meg az igazgatót, panaszt akarok tenni, üvölti a hölgy. A hatodik emeleten, mondja letörten a nővér. A hölgy elviharzik, mi fellélegzünk. Kezdem újra figyelni a várakozókat, Az őszhajú néni, a túlsó sorban, olyan ismerősnek tűnik, már arra készülök, hogy megszólítom, amikor kivágódik a csapóajtó, és diadalittasan megjelenik az előző hölgy. Ámulva nézzük, amikor kitárul a rendelő ajtaja, és szinte alázatosan betessékeli a hölgyet maga az orvos! Mit mondhatott neki az Igazgató telefonon, milyen fenyegetéssel vette rá, hogy szabályt szegjen, hogy saját magát, és a nővért is megszégyenítse, a betegek előtt? Mégiscsak lehet valami, az erősebb kutya dominanciáját firtató, szállóigében! Nagyon rossz hangulatban értem haza, ki kellet írnom magamból!vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Macska   (#29034)	2014. január 09. 16:41
Kedves János! Nem hiszem, hogy jót tesz az életünknek vagy a világnak, ha nyelni tanulunk, és ahhoz szoktatjuk magunkat. Ezért is jól tetted, hogy felemelted a szavad, de azért is, mert így könnyebb túljutni a rossz érzésen.
Válasz Bányai János hozzászólására (#29031).
2. Zseva   (#29033)	2014. január 09. 16:40
Persze, hogy nem velünk van a probléma, mindenki mással! :-) Egyébként én is nehezen "nyelek", ha fáj a torkom. Szopogass Septofort tablettát! :-) Puszi!
Válasz Bányai János hozzászólására (#29031).
3. Bányai János   (#29031)	2014. január 09. 16:18
Kedves Zseva! Köszönöm! Akkor nem velem van a probléma, mert "nehezen nyelek."-D
Válasz Zseva hozzászólására (#29027).
4. Zseva   (#29027)	2014. január 09. 09:51
Kedves János! Nagyon is jól tetted, hogy kiírtad magadból és nem fortyogsz, mert sajnos ilyen van nem csak az eü-ben, de mindenütt. Vannak kiváltságosok, magukat mások föle, -elé helyezők, önkényeskedők... mi ezt tudjuk. Na az én ingerküszöböm ezt nem igazán tudja lenyelni, tolerálni..., vannak, akik ezt már tudják. :-) Puszi, Éva
5. Bányai János   (#29026)	2014. január 09. 09:47
Kedvs Macska! Köszönöm! Örök kérdés, kihasználhatom-e mások rovására a kínálkozó lehetőségeket? Mai szóhsználattal élve: törvénybe nem ütközik (?) de nem etikus.
Válasz Macska hozzászólására (#28975).
6. Macska   (#28975)	2014. január 04. 22:57
Kedves János! Ez valóban szomorú. Pontosan ez az, ami miatt nem bántam meg, hogy végül mégsem az egészségügyben kötöttem ki.