Férjhez megyek!

Szerző: ZsevaDátum: 2013. szeptember 09. 08:23

Műfaj: PrózaCimkék: esemény

Örvendetes családi esemény előtt álltunk, hogy ne mindig a szexuális életemről regéljek. Mert egyeseket az bizony frusztrál, mint írta. Meg tudom érteni, hiszen nem ő élte át…

Maradjunk az esküvő előtti procedúránál.

Afféle polgári esküvő volt a miénk, jó időben bejelentve, ami persze nem azt jelentette, hogy az érintettek meg is fognak jelenni a percben, órában, hiszen a délelőtt még bizonytalannak ígérkezett... De összeszedtük magunkat az eseményre. Pechünkre, vagy…, de lezajlott a nagy esemény. Alig voltunk – nem tudom, nem számoltam. Elég az hozzá, a szűk családi kör, aminek a nagyját, a többségét az én családom szolgáltatta.

Csak semmi cicó (cécó)! Soha nem szerettem a felhajtást körülöttem! Ezért csak egy kis alkalomhoz illő ruhát varrattam magamnak, olyan nem éppen szűz lányosat, egyszerit. Hiszen már jóval korábban meg akartuk egymást ismerni… Meg is tettük!... De az elmaradhatatlan zsabó, mert akkor az igen divatos kelléke volt egy öltözéknek, ami feldobta kissé a mini ruhámat… no és a pityergés, aminek a nyomait igyekeztem eltüntetni a nagy esemény kezdetére, még talán szebbnek is mutatkoztam a valóságnál. Legalább is ennek a nyomai a csoportos képen, ami ez után készült, nem látszottak. Az én szemem csillogott jobban, vagy a férjem vigyorgása okozta?... Már akkor is voltak furfangos fotósok?... Ki tudja?

Túl a ceremónia ezen részén, a megrázkódtatáson, hogy eljön e, vagy lebeszéli magát az elkötelezettségről, elindultunk egy szebb, jobb jövő felé, akkor már mint férj és feleség.

Arra már nem emlékszem, hogy kerültek elő a sok finomságok, de az tény, hogy mindenből ettem egy keveset. El voltam varázsolva ugyanis. Hogy ki sütötte, főzte? Hát csakis anyám! Az esemény hatására e, a boldogságtól, vagy a soha vissza nem térő szabadságomat sirattam? Nem tudom, de az egész felemelő érzés volt.

Emlékszem. Szólt a zene, miközben jobbról-balról már lassan kidőltek a párok. Valahol a sarokban előkerült hirtelen egy sakktábla és elkezdtek a fiúk sakkozni. Hát ilyen nincs? – gondoltam, de bizony ők sakkoztak…

Az est fénypontja, aztán a menyasszonytánc kizökkentette őket ülő helyzetükből. Nem volt mit tenni, mint ropni és adakozni.

Amikor hajnaltájt a bicska kinyílt valakinek (ketten voltak) a zsebében, akkor – emlékszem – anyám mondta… Menjetek lányom!… És én akkor elindultam egy zacskó aprópénzzel a kezemben egy új élet felé!... ahol már vetett ágy várt és én boldogan bújtam leendő párom karjaiba.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#28033)	2013. szeptember 11. 07:33
Meg azt is, a sorsa megpecsételődött.
Válasz hozzászólására (#28031).

2. Nem Tom (#28032)	2013. szeptember 11. 05:22
Asszem erre mondják azt, szépen indult, aztán esküvő lett belőle.