Ha látol egy mandalát...

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2011. november 27. 16:48

Műfaj: VersCimkék: (összefoglaló)

Fognád a kezeddel…-de-…játszik a szemeddel…
Nem látod egésznek…mindig csak egy résznek…
Vagy csupán nézője…színének őrzője…
Ámuló csodáló…lenyűgözve álló…
Megnézed messziről…aztán meg…ennyiről…
Alig arasznyi tán…kis lyuknyi a szitán…
De meg nem értheted…s el se érheted…
Csak érzed, hogy…tiszta…valós spiritiszta…
Mely a földből nőve…kéz által megszőve…
Rendezve alakba…csak körbe haladva…
Mindig visszatérve…induláshoz érve…
Majd, elkezdve újra…árnyat beleszúrva…
Más, mint az eleje…mégis a veleje…
Nem változott színe…csak nagyobb a szíve…
Mert mindig részt látol…de egészre vágyol…
Furcsa így megszokni…nem úgy lehet fogni…
Hogy kezeddel szoktad…-de őt csak-…a szemeddel fogtad!