Játék az égen

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2012. november 05. 18:55

Műfaj: VersCimkék: tavasszal, fűben, hanyat fekve

Az eget nézem, azt a magosat...
Fű zöldjének selymén elábrándozva.
Hogy úsznak fellegek fehér pamacsként,
S képzelt alakokat elébem hozva...
Repülő madár, tán - egy fecske féle,
Minek kontúrjait vágyam rajzolja
Bomló gombolyagból, szálát követve,
És fekete tussal égre karcolja.
Repülj fecském...messze! Kersd meg nékem
Alvó boldogságom! ... 'bíz, megismered!
Szerényke gyermek ő, hangja se hallik...
Könnyen fedezi fel kutató szemed.
Dalolj néki, kérlek, szólj hozzá szívvel,
Hogy álma szép legyen, színes, páratlan.
Éneked ringassa erdő-rétre, hol
Ezer virág nyílik vagy ... számolatlan!
Ezüstben csillogó, holdfény ringató,
Nap vörös ruhája, égető bája.
Barna hosszú árnyak, kísérő szárnyak!
A szürkét - ne engedd! Jaj, te se szenvedd!
Tarsd tőle távol, hogy sose lelje,
Hiányát éltében meg ne ismerje!
Ábránd a tisztáson...alakká válik,
S vélem, vagy csak bennem(?) képzettel játszik.