Katonadolog
Dátum: 2012. május 31. 14:31Műfaj: EgyébCimkék: régen történt, talán nem is igaz |  |
Barátaim elbeszélése, és saját tapasztalatom alapján is meggyőződésem, hogy a túl szigorú szabályok miatt túlzott büntetések félelmében élő ember mindig megkeresi a számára járható kerülőutat. Egy katonás példa, a fentiek igazolására.
Néphadseregünk igencsak híján volt a korszerű technikának az ötvenes évek végén. A rádiótáviratokat morze jelekkel továbbították, a távírászok bravúros teljesítményt nyújtva adták-vették az üzeneteket, de a rádióhullámok terjedési lehetőségei, az időjárási tényezők, de még az elöljárók is, mind-mind beleszóltak munkájukba.
Miniszteri látogatásra készült a hadosztály, a „váratlan” látogatást hetekkel előbb megelőzte a lázas takarítás, meszelés, még az alakuló teret is felsöpörték, hogy minden rendben legyen. A parancsnok, a látogatás fénypontjaként be kívánta mutatni a rádiótávírászok munkáját, és egy kétoldalas szöveget futárral küldött át a másik megyében lévő laktanyába. Az utasítás szerinti időben adják le a rádiótáviratot a parancsnokság részére, ugyanakkor súlyos büntetést kilátásba helyezve, a sikertelenség esetére.
A távírászok, számos ok miatt nem szerettek eltávozás helyett a laktanyában tartózkodni. Így érthető, hogy tíz óra előtt csengett a telefon a parancsnokság rádiós szobájában, Nagy 13 Feri emelte fel a kagylót:
„Szevasz Feri! Figyelj! Rádiótáviratot fogok neked küldeni 11.30 -kor, a következő szöveggel” és szép lassan tagolva lediktálta az egészet. Feri gondosan letisztázta, a rend kedvéért egy-két betűhibával, és a vételi napló alá helyezve, nagy nyugalommal várta a morzejeleket.
A miniszter értékelésében külön megemlékezett, az általa is tapasztalt tökéletes rádiókapcsolatról, amiért a parancsnokot külön jutalomra terjesztette fel.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
