Lélekutazás
Dátum: 2015. július 24. 21:18Műfaj: PrózaCimkék: lélekharmónia |  |
Az ég óceánja hideg halomba bukta minden káprázatát, minden valóját, és magával ragadta a jövőt. Égen nem hunyorognak csillagok, a hold-ezüst ezer hűvös ködszilánk már, fentről az angyalok fagyott szárnyakkal hullnak jégtó hótól kemény síkjára.
Lélekutazás
Kihunyt minden fény.
Az ég óceánja hideg halomba bukta minden káprázatát, minden valóját, és magával ragadta a jövőt. Égen nem hunyorognak csillagok, a hold-ezüst ezer hűvös ködszilánk már, fentről az angyalok fagyott szárnyakkal hullnak jégtó hótól kemény síkjára.
Ám nézd! Amott lebben egy lélek, most felém tart, kezében az élet, szívében dobbanok, és az enyémben Ő!
Szürke fény szivárványba vált, izgalmas színekbe a spektrum minden fotonját ölelve, hisz két lélek egymásra talált, és jönnek ízek, szavak, hangulatok.
Mágneses mező, tömegvonzás, elektro W, Z, gyenge hatás és gluonok szakadnak végtelen térbe, kvarkok közt szakad szét a hatás, és már nincs más, csak rádióhullám.
Mi azért beszélünk a lélekűrben, hisz értjük, érintjük egymást, lobbanó vágy határmezsgyéjén. Mátrix hologram tűnődik tizenegy dimenzióban, mert születtél, és én is lettem ott,és megjelentem.
A szemedben tükörre írva életed....velem.
Simítlak
Túrom ujjam hajadba
forró a tested
Szemedbe nézek
ébredek
Égben élek
és féltelek
Te súgsz néhány kedveset
Rám fekszel, ölelsz
Szívünk együtt lobban
együtt lélegzünk
Csillanó életet kérünk
veszünk
Magunkba
ölelj
Betakarsz lelkeddel
fáznak fényeink
nélkülünk
Égen fent csillagok
hunyorral bámulnak
Ránk dobják életük
ragyogsz,
Halkan szólsz
Ez tán Isteni?
ne féld szeretni!
Érzem az érintésed.csak be kell csuknom a szemem…..
Az ég óceánja hideg halomba bukta minden káprázatát, minden valóját, és magával ragadta a jövőt. Égen nem hunyorognak csillagok, a hold-ezüst ezer hűvös ködszilánk.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
