Most már,mindörökre.
Dátum: 2013. szeptember 25. 23:36Műfaj: NovellaCimkék: ha nem a képzelet játszik velünk, akkor mi játszunk a képzelettel, talán ez így van jól |  |
Odaérve a kapuhoz,először a Nő szólalt meg. --Szia! Nem erre vágytál?Vagy nem engem vártál?--Hamiskás mosoly ült az arcán.Mi még vonzóbbá tette,az amúgy is vonzó középkorú nőt. Talán a választ azért nem kapkodta el,mert még most sem érti,hogy miért,és miért most jött el hozzá a nő.Több hónapja,hogy
Most már,mindörökre.
Hűvös este,a köd már leereszkedett,pedig nem olyan rég még, a lenyugvó nap vöröses sugarai a fák koronáit festették ,színezték őszi színekre.
Az utcák kihaltak,néha-néha egy, egy autó zaja hallatszik a messzi távolból.
Még egyszer kinéz az utcára,mint minden este ,a kaput bezárja,hisz ide már úgysem jön senki sem.A cigis doboz keresgélve zsebében,elindul a ház felé.Talán ezek a mozdulatok,a megszokott, állandó cselekvések,a minden napjai,olyan monoton részévé váltak,mik sohasem maradhattak el,nem cserélődhettek fel.
Már az öngyújtó tartva kezében ,visszanézett az utca irányában.Nem értette miért teszi,de mintha súgta volna valaki,..vagy talán a furcsa érzés,mi hatalmába kerítette...Úgy érezte vissza kell néznie.
A félúton megtört mozdulat, ..úgy maradt,..nézett előre,mintha várta volna ezt a percet,és most mégsem hiszi,hogy nem álom mit lát ,az valóság.Lehet ,hogy percek teltek el így,vagy csak a másodpercek nyúltak oly hosszúra,de a merev,révedt tekintetű férfi,nem hitt a szemének.
Mikor már úgy érezte,az agya mindent felfogott,mint kis képkockákat összerakott, elindult a kapu felé.Nem sietett pedig nagyon vágyott erre a pillanatra,lehet,hogy így is időt szeretet volna nyerni,hogy felfogja ,mi is történik most vele.
Az esti szürkületben,ott állt,őszi kabátját gombolva ,a rég nem látott nő,..a nagy Ő.
Odaérve a kapuhoz,először a Nő szólalt meg.
--Szia! Nem erre vágytál?Vagy nem engem vártál?--Hamiskás mosoly ült az arcán.Mi még vonzóbbá tette,az amúgy is vonzó középkorú nőt.
Talán a választ azért nem kapkodta el,mert még most sem érti,hogy miért,és miért most jött el hozzá a nő.Több hónapja,hogy semmi jel felőle,hiába próbálta telefonon,levélben,az interneten,..de semmi.
Most itt áll,gyönyörű ,csodálatos mosollyal az arcán.
--Szia! Hát Te?...Ha arra gondolsz,hogy megleptél,akkor igazad van..Tudod én már nem vártam senkit sem,benned meg már nem bíztam,..de nagyon jó,hogy újra látlak.
A kulcsra zárt kerítés ajtót kinyitotta,és ott álltak szótlanul,egymást nézve...A nő arcán még mindig a mosoly ült,mi a férfit olyan érzékenyé tette most.Közelebb lépett hozzá,...magához ölelte,...s csak ennyit mondott,
--Mindig erre a percre vártam,mióta eljöttem Tőled,és Te eltűntél ,sehol sem találtalak.--Többször megcsuklott a hangja,sírással küszködve mondta el.
A férfi vállára hajtott fejjel,...most már ő is sírt,..a mosoly helyett,kövér könnyekkel arcán,a nő halkan válaszolt.
--Megéreztem,hogy erre vágysz,...minden álmod én vagyok,...éreztem,hogy neked nagyon fáj,hogy én már neked nem vagyok,..tudtam,vissza kell térnem hozzád,hisz Te, ..Én vagyok!!
Mindig éreztem a szavaid súlyát,..oly nagy teher volt,teher a szereteted,...az érzékeny lelked...Igen.Mindig értettelek,de féltem Tőled,hisz melletted,egyé kell válnom,a szétszórt önmagammal.--
Talán az előbbieknél is halkabban,de szépen lassan , tagoltan,még ennyit mondott.
--Most már itt maradok örökre.
A férfi,még szorosabban magához ölelte,szinte érezte Kedvese szívverését,...így összeölelkezve hitte el,..értette meg,az elmúlt percek nem álom,..maga a valóság.Most már nem csak a szeme hiszi,az érzékei is felfogták,a sok álmatlan éjszaka ,a lelki fájdalmak okozója ,itt van a karjaiban.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Neubauer József (#28191) | 2013. szeptember 27. 19:22 |
Kedves Éva! Nekem is ez a változat tettszene,de most játszottam egy gondolattal,vagy talán velem játszott egy gondolat,de úgy éreztem,hogy egy jókor jött gondolatot ide le kell írnom,és úgy írtam meg,hogy pár óra alatt,egy" kis regény" lett.-Én semmit sem olvasok vissza,de mindent mit leírok vállalok,...Ez én vagyok!!Majd olvashatod a továbbiakat is., Köszönöm,hogy velem érzel Drága Éva!!! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#28189). |
|
2. Zseva (#28189) | 2013. szeptember 27. 19:04 |
Szia Józsi! Akár a képzeleted szülte ezt az írást, nekem ez a változat tetszik, hogy ennyi idő után találkoztatok végre. Ha pedig ez maga a valóság, ennek csak örülni lehet! Pussz, Éva | |
| |
