Repülj!

Szerző: KödmadárDátum: 2015. június 15. 19:23

Műfaj: VersCimkék: vers

Én azt hiszem, nem számít már,
mi volt a régi szép időkben.
Szívéhez immár kulcsod nincs,
hiába hajt a vágy még untalan.
Letűnt fények nyomában járva
csak sötét verembe érkezel.
A két kezedből csorgó enyhülés
sarat dagaszt most lábaid alatt.
Lehúz a láp, és te süllyedsz lassan.
Miért e fénytelen világba hullani,
ha megvannak még szárnyaid?
Repülj!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Ködmadár (#30515)	2015. október 20. 10:15
Köszi L.I.Zet! :-)
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#30455).

2. L.I.Zet (#30455)	2015. július 26. 10:35
Javítottam a szavazatok átlagán amennyire csak tudtam, mert tecc a gondolat, amit frappánsan, kifejezően írtál meg.