Sokan vagyunk

Szerző: KödmadárDátum: 2013. augusztus 02. 22:32

Műfaj: VersCimkék: vers

Tűnő idők fakó emléke
Bús ködbe vész, és téged elfelejt,
Mert nem szültél e földre
Semmi értékeset, csak engem,
Szavad nem őrzi senki meg.
Lomha órák, és egymást váltó évszakok
Na és? Ki nem szarja le, hogy itt vagyok?
Ma itt vagyok, s tán holnap nem leszek;
Ha elmegyek, a Föld meg nem remeg...
A szél fúj utána is, hol jobbra, hol balra,
Mindig akad itt bőven, ki szintén le van szarva!

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.