Télváró
Dátum: 2013. december 06. 16:03Műfaj: PrózaCimkék: próza, mese |  |
Áfonya mintás abroszon terített az Ősz pirosló almával, zamatos körtével, kék szilvával és szépen szóló szőlővel. Dióval és mogyoróval töltötte tálait. Meggyújtott egy-két mécsest is , őszirózsával borította a kerteket, hogy meghitt hangulattal várja kedvesét, a Telet.
Áfonya mintás abroszon terített az Ősz pirosló almával, zamatos körtével, kék szilvával és szépen szóló szőlővel. Dióval és mogyoróval töltötte tálait. Meggyújtott néhány gyertyát is. Őszirózsával borította a kerteket, hogy meghitt hangulattal várja kedvesét, a Telet.
A Tél nagyon messze volt éppen, de megüzente már jövetelét az Északi Széllel. - Jön a Tél! – susogták az ágak éjszakánként, de a Nap csak mosolygott még riadalmukon. – Ugyan már! – mondta délidőben. – Nem megyek sehová, hisz még itt vannak a gólyák és a fecskék is!
Az Ősz bánatában egyre többször hullatta könnyeit, felduzzasztva a patakokat, folyókat. Esőtócsák jelezték útját, amerre sétált.
A Tél tudta, hogy csak rövid időre találkozhat az Ősszel minden évben. Türelmetlenül pattant fel a legközelebbi vihar hátára, hogy mielőbb láthassa szerelmesét. Cikázó villámokkal ösztökélte, s dörrentett rájuk: "Gyorsabban! Gyorsabban!" A költöző madarak riadtan keltek útra, a nap is csak fél szemmel kukucskált már a sötét felhők mögül, mire a Tél megérkezett.
Fagyból és lehullott levelekből szőtt szőnyeget az Ősz kedvese kecses lábai alá, nehogy sáros legyen tündöklő csizmája.
Amikor a Tél megérkezett, apránként felöltötte hófehér nászi ruháját, puha takarót terített a világra, ünnepi süveget húzott a hegyekre. Vetett még egy pillantást magára a befagyott tavak tükrében. Mire elkészült a találkozóra, az Ősz már nem volt sehol. El kellett mennie.
A Tél szomorúan burkolódzott szürke ködfátylába. Benézett az örökzöld bokrok alá és belesett minden ablakon. Nagy sokára megtalálta őt a jégvirágok mögött, és boldogan ragyogtak fel apró csillag szemei.
Az Ősz ott kucorgott egy lobogó kandalló előtt az asztalnál, mécsesek között, és ropogtatta a pirított mogyorót!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#28797) | 2013. december 15. 12:14 |
Átnézem még, ha lesz egy csöpp időm. Azért köszi... | |
| |
2. Ködmadár (#28796) | 2013. december 15. 12:12 |
Kedves Nyehőce! Ami a háttérben segítség, az itt kritika. Azt a fiókomat nem magánügyek kitárgyalására használom, hanem az irodalommal kapcsolatos levelezésre. Üdv: Ködmadár | |
| |
3. Ködmadár (#28772) | 2013. december 13. 21:03 |
Kedves Mocsári Nyehőce! Köszönöm a segítséget! Arra kérlek, hogy hasonló, részletes mondandódat inkább a mail-emre írd máskor! :-) Természetesen itt is örülök neki, csak ott célszerűbb! Megtalálod a lapomon te is, más is. Üdv: Ködmadár | |
| |
4. Ködmadár (#28748) | 2013. december 08. 22:38 |
Tudod, L.I.Z, egy kedves barátom szerint meg a verseim a jobbak. Sokat adok a véleményére, de a prózáról nem sikerült lebeszélnie. Más-más hangulatban születnek. Azt gondolom, hogy mindig leírom, ami jön, ti pedig csak válogassatok kedvetekre közöttük! Köszönöm, hogy olvasod az írásaimat! | |
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#28738). |
|
5. Ködmadár (#28745) | 2013. december 08. 22:32 |
Tényleg lemaradt egy szó, Zseva! Köszi, javítottam. :-) Igen, a pirított mogyoró! :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#28740). |
|
6. Zseva (#28740) | 2013. december 08. 10:10 |
Kedves Ködmadár! Nagyon tetszik a Tél és az Ősz páros... de apró részletek sem kerülik el a figyelmemet. A végéről lemaradt egy szó... ez lényeges. "boldogan ragyogtak fel apró csillag..." Csak egy kérdés. Az utolsó mondatodban mi szimbolizálja az ősz jelenlétét a lobogó kandalló mellett? A pirított mogyoró? :-) Pussz, Éva | |
| |
7. Ködmadár (#28739) | 2013. december 08. 02:18 |
Köszönöm L.I:Z, de én mégis a verseimet szeretem jobban. Azokhoz valamiért jobban kötődöm érzelmileg. | |
| |
8. L.I.Zet (#28738) | 2013. december 07. 23:18 |
Ez a próza majdnem vers és jobb, mint a verseid. | |
| |
