Álmom

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2009. december 09. 15:51

Az én adventi álmom egy igaz ember,

kinek lelkében nem hűl a szeretet.

Elfogad hibáimmal.

Bánatát kabátjával fogasra akasztja.

Mosolyt varázsol hétköznapokba.

Mit tehetek?

Elképzelem létét karácsony este.

Lelke átsuhan itt, s majd egyszer,

más korban megszületik.

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#15912)	2009. december 15. 09:51
Ha nem értek valamit akkor én hallgatok. Erről a témáról is azt teszem, mert van akivel nem érdemes vitatkozni. Üdv. Éva
Válasz bobita hozzászólására (#15891).

2. bobita (#15891)	2009. december 14. 11:11
a holdon nincsenek hétköznapok és mosoly sincs,rideg-hideg kékítő fényesség van ott, az utas magánya,a kép nem rossz,csak azért a sok csiliviliért kár, bocs,hogy nem a versről írtam, de a képben leragadtam:)))