vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A nap.

Műfaj: VersCimkék: burkát, vajúdva, sivár, kietlen, lágyan

 Az éj burkát szét feszítve,
kínok közt vajúdva érkezik.
Nem vár semmit érte,
mit ad,az több mint kincs.

Életet ad önzetlenül s
néha elveszi azt,
léte nélkül sivár,kietlen
lenne-e sárkupac.

Ha kedves,buján simogat,
lágyan átölel,
mint egy hetéra kacérkodik,
majd tova illan el.

Kegyét megvonva távozik,
hol nincs élet s halál.
Távozik és máshol,másra
ontja éltető sugarát.
2007.09.13. Rézi.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket