A Szent Anna tűz...
Dátum: 2008. december 08. 22:36Műfaj: NovellaCimkék: a tmt alkotások |  |
Ha velem akarsz maradni,fel kell készüljél mindenféle veszélyre...jutott eszembe mondata...Összeszorított fogakkal küzdöttem azért hogy képes legyek a ló hátán maradni.Joshua közben egyenként a lovak elé vágtatott és elvágta az útjukat egy éles fordulással...majd más irányba terelte őket.
A feketén felszálló füst felriasztotta a Kék madarakat a csendes erdő mélyén . Riadtan reppentek a magasba , mint egy veszélyt jelző jajkiáltás . Kint álltam a ház végében és aggódva figyeltem a szél erejét és irányát . Szent Annai meleg szelek kezdődtek csak egy nappal ezelött . Ilyenkor nagy a tűz veszély és szinte minden évben áldozatul esik pár ezer ékör erdőség és több ezer ház is porrá ég . Miért hihetjük azt , hogy ez az év másként is végződhet ? Egy pillanatra mintha alábbhagyott volna a füstölés...Nagyot sóhajtottam...csak képzelődök...gondoltam..Elővettem a gereblyét a kamrából és elkezdtem összehúzni a környező Bükkös lehullajtott száraz leveleit . Elöbb is megtehettem volna , villant át az agyamon...mindíg elfoglalt vagyok...mindíg rohanok valamilyen halaszthatatlan elintéznivaló miatt . A mezőn átfutó északkeleti szél meleg fuvallatában égett fa illata keveredett . Már késő délután volt , a nap sugarai fáradtan értek el a földig és a Nap lassan húzódott az Ócean fölé . Még egy óra és bemerül a nagy , végeláthatatlan vízbe , mintha hűteni akarná ezzel is a meleg szélfuvallatot .Tulajdonképpen az oly sokszor elodázott telektisztításban még örömömet is leltem . A frissen összetornyozott faleveleknek megvolt a jellegzetesen őszi illata , amely nem csak az elmúlást de az ujjászületést is jelenti számomra .Petőfi Sándor verse jutott eszembe ,a 'Szeptember végén..'.
Még ide , Amerikába is elhoztam magammal az álltalános iskolai versikét a szívemben . Mosollyal a szám sarkában könyveltem el magamban ,hogy már Oktober van ,Oktober vége...A négy kutya izgatottan szaladt le a domboldalon és megkerestek ,egészen a sziklák kezdetéig rohanva .Charly még a szikla tetejéig is kimerészkedett ,ahová a kertészkedés után kiültem ,hogy az esti meditációmat elvégezzem .Ez volt a legkedvesebb helyem...Minden késő délután a naplementét élvezve kiültem az óriási szikla csúcsára ,ahová csak akrobata mutatvánnyal lehetett kijutni . Ez az örömöm megmaradt az idő múlásával is ,és ahogyan a szikla csúcsáról szememmel végigpásztáztam az óriási völgy vad és legyőzhetetlen szakadékait,úgy éreztem hogy elveszítettem az időt magam körül .Charly megnyalta a kezem ,mire lassan visszatért gondolatom ebbe a világba . Charly mindig megnyal...vigyorogtam...Még akkor is ,ha éjjel hátrálva probálok lekászálódni az ágyrol...he-he...vidáman gondoltam vissza a pillanatra..Charlyyyyyyyy , nem.....rossz kutya...suttogtam az éjben...nem mertem hangosan megszólalni attól félve, hogy felébresztem Joshuat. Charly válaszul mégegyszer megnyalta az ülepem , aztán elégedetten elballagott attól tartván hogy a sötétben botorkálva rálépek . Polio csak ugatott a szikla elött féltékenyen...A másik kettő nyüszített . Abban a pillanatban a Nap lebukott a látóhatár végében és a völgy félhomályában már látni lehetett a távolban ismét felkavargó fekete füstöt. Vissza ugráltam a sziklaoromról a kert végéig. Charly lassan követett, mint aki magatartásával is igazolni akarja teljes bizalmát velem szemben . Joshua elment itthonról ,még kora délután . Üzleti dolgokat intézett a szomszédos 'Rancs'-on . Mielött elment volna , végignézte a ház körüli biztonsági eszközöket . Nem mész sehová amig én távol vagyok....nézett rám búzakék szemével...érted ? A kaput bezárom...senkit nem engedsz be...Végigmustrálta a majdnem kar vastagsagú köteleket ,melyek különböző távolságra elhelyezve - lógva biztositottak kiutat a telekről . Mikor legelösször kellett kötelet másszak ,majdnem belehaltam . Napokig izomlázzal küszködtem .Pár hónap múlva már nem éreztem semmit...könnyedén másztam ,mint egy majon az indákon...Elkönyveltem magamban ,hogy a tíz éves ismeretség Joshuával még az egészségemnek is jót tesz . Nem kell jelentkezni a torna klubbokba tagnak ,he-he .Miután kiadott minden utasitást ,szó nélkül hagyta el a'biztonsági házat'. A lassan leszálló sötétségben a házat körbevevő erdő is nyugalomba vonult .Bementem a házba és meggyujtottam a gyertyákat .A ház elött a szabadban elhelyezett fa tűzhelyben vidáman ropogott a tűz ,és mikor már éreztem az októberi éj hideg fogát ,odaültem a tűz elé szájharmonikázni .A kutyák is leültek mellém ,mutatva hogy már nem is érdekli őket a közeledő veszély...
A távolból autozúgás hallatszott .Joshua jön...gondoltam örömmel...és elemlámpámmal kiszaladtam a földút végéig ,ahol a kocsinak fel kellett tünnie .Valóban ő volt...kiugrott az autóból ,sietve megcsókolta a sötétben a számat ,majd izgatottan mesélni kezdett .Ég az erdő ...valaki meggyújtotta a száraz füvet a határban...tudod ,a szél pillanatokon belül továbbvitte az erdőkig .Láttam a füstöt ,mondtam félhangosan...már aggódtam miattad...Televizió vagy rádió nem volt a házban ,gyakorlatilag minden civilizácitótól elvágva éltünk az erdő közepén .Nem tudom,mi fog történni ,ha menekülni kell ,a kutyákat elvisszük magunkkal...mondta Joshua .Ok ...válaszoltam hírtelen .Én viszem Charly-t és Poliot...ők a kedvenceim...te meg a másik kettőt. Joshua szó nélkül magához rántott és erősen megszorított hogy a csontjaim is belereccsentek .Nélkülem nem csinálsz semmit...érted ?- Majd megragadott mint egy súly nélküli rongybabát ,felemelt a magasba és letett az útszéli fűbe a sötétbe . Szinte ugyanazzal a mozdulattal tépte le rólam a blúzomat és megcsókolta a mellem .Boszorkány !Megbabonáztál...Éreztem ,ahogy a bőre megremeg...de kisiklottam a karjai alól és nevetve odébb hengergőztem a száraz füvön .Nem Joshua ,most nem...vannak fontosabb dolgaink is....a tűz....
Még nem éreztük a közvetlen veszélyt , tehát a kutyákat megnyugtatva aludni mentünk .A távolból tűzoltó autók szirénázása hallatszott és mindketten megébredtünk éjfél után .Az ablakon lógó függönyt helyettesítő piros zászló a sarlóval és kalapáccsal élénken mozgott a meleg szélben .Charly nyugodtan pihent a hátamon ,szinte belepréselve engem a matracba .Szedd le rólam a kutyát ,kértem Joshuát lihegve...túl nehéz...Joshua parancsoló hangjára Charly kényelmesen és sértődötten lemászott rólam .Ez a dög kisajátított magának...hallatszott a sötétben Joshua hangja , példátlan szemtelenség...A paplan alatt támadásba lendült . Nem értem a nőket , miért kell becsomagolva aludni...én ezt nem tudnám elviselni magamon...rangatta ügyetlenul a hálóingemet...Mert hideg van...válaszoltam...piszokul hideg...Tegyél be üveget az ablakba ,vagy csukjad be az ajtót...este farkas üvöltést hallottam...a madarak berepülnek a házba...Nincs rá szükség...válaszolt Joshua ,és egy utolsó rántással kicsomagolt a hálóingemből .Valahogy csak elbánok ezzel a rongydarabbal...Csak azt áreztem ,hogy a tűzforro testéből rámáradó meleg felkorbácsolja a vérem és már nem fáztam többet . Fél kezével leszorított , hogy megmozdúlni sem voltam képes, a másikkal meg elindult felfedező útra . Végigpásztázta testemet és nem hagyott ki egyetlen pontot sem. Hírtelen mozdulattal megragadtam háta közepéig érő hajfonatát és hátrahúztam a fejét . A következő pillanatban kicsúztam a kezei alól és próbáltam felállni ,mire ő ismét rám ugorva beleharapva a karomba akart visszatartani .Hevesen birkóztunk ,hangosan nevetve...a négy kutya eédeklődéssel nézett bennünket .Charly megált az ágy mellet és megnyalta a lelógó lábam...Charlyyyyyyyy kiabáltam ,nem ,nem . Néha direct előnyös, ha az erdő közepén lakunk ,nevetett Joshua...és most gyere szépen...gyere kicsim...Ráborultam izmos vállára és megadással tűrtem hogy egy végső mozdulattal eltünjön kettőnk közül a bennünket elválasztó távolság és egybe olvadva vele átadtam magam teste ritmusos vonaglásának.
Reggelre a szél megfordult,és jobban lehetett érezni a füstöt. Joshua szokásához híven hét órakor ment ki a szobából ,magára terítve ima kendőjét hogy elvégezze reggeli imádságát .Mire felébredtem teljesen ,már elkészítette a reggelit és a farakás tetején ülve élvezte a forró teáját .Csatlakoztam hozzá én is és lassan , élvezettel kortyolgattam a forró folyadékot . A kert végéből már látni lehetett a tüzet .Egy sálat szorítottunk a szánk elé ,hogy valamiképpen védekezzünk a felszabaduló gázok ellen . Elmegyek körülnézni a környéken...szólalt meg Johua .Ne hagyjál itt egyedül , néztem rá könyörögve . Valakinek itt kell maradni a kutyákkal...A kutyáknak nem lesz semmi baja...ők megtalálják az utat a meneküléshez végső esetben...-válaszoltam. Joshua rám nézett meleg szemével es rövid várakozás után bólintott .Rendben ,velem jühetsz...de nem kéjutazásra megyünk...készüljél fel a legrosszabbra...Válasz nélkül bementem a házba és felvettem a csizmámat .Csizma nélkül nem tanácsos a vadonba menni , a kigyók miatt .Beugrottunk a kocsijába és a felhördülő motor elindította az autót . A látvány ,amiben részünk volt ,megdöbbentett . A fékevesztett erdőtűzben jajgatva ,visítozva döltek ki az elüszkösödött farönkök . A talajnövényzet izzott a melegtől és mindenféle menekülő vadállatok csoportjaiba ütköztünk . A távolban is lángokban álló termeszet hasonlított a pokol tüzéhez . Amerre csak indultunk , mindenfelé tűz állta az utunkat . Joshua úgy vezetett ,mint az őrült . A kerekek csikorogtak a fékezéskor és irányváltoztatáskor ,mikor egy-egy újabb helyen próbált keresztültörni a lángokon .Már azt hittük ,hogy nincs remény ,mikor az egyik lángrésen az autó kerekeknek füstölésével ,de áttörtünk a másik oldalra...A kutyák...villant át az agyamon ,de nem volt idő töprengésre. A zöld kisteherautóval mentünk ,de nem vittünk magunkkal semmi személyes holmit .Az úton elszabadult lovak szaladtak az ismeretlenség felé. A környező lótenyesztők istálóiból törhettek ki a veszélytől megvadulva .A levegőben időnként helicopterek tüntek fel és az óriási tartályokból vizet öntöttek a léngokban álló erdőre .Joshua keresett egy aránylag biztonságos helyet és leparkolt az autóva l.Itt magvársz, vagy velem jössz?- Kérdezte.Hová mész?- Szegeztem felé a kérdést...Be kell fogni a lovakat....felelte . Mit?A lovakat...próbálta túlkiabálni a lángoló természet zaját . Be kell fogni a lovakat...és egy épp arra futó lónak megragadva a sörényét felpattant a hátára .Csak úgy ,nyereg nélkül a szőrén ülte meg a lovat .Elcsodálkozva néztem rá és emlékeimben újra éltem a történeteit ,amit gyerekkoráról mesélt ,amikor szinte naponta kilovagolt a környékre .Még soha sem láttam elötte lóháton...Csizmájával a ló szügyébe szorítva ,vágtázni kezdett a másik ló után...majd eltünt a szemem elől...Aggodva néztem körbe a leégett környékre, menekülési pontot keresve szükség esetére .Nem sokkal késöbb Joshua megjelent újból, egy lovat terelve maga elött. Szerencsére ezeken még kantár is van...nem tudom ,mi történhetett ,honnak törhettek ki a szabadba...kiabálta.Ezt neked hoztam...ülj fel rá...Nincs nyereg rajta ,néztem rá bizonytalanul ,majd eszembe jutott utolóo mondata és szó nélkül megpróbáltam feljutni a ló hátára...Joshua negativ véleménye kiült az arcára...de nem mondta ki hangosan a gondolatait...Ja,igen a városi nő...nagyvárosi életformával...Végre sikerült a próbálkozásom és a ló hátán ültem. Joshua elengedte a kantárt és rácsapva a ló farára ,vágtatni kezdett . Az én lovam követte őt és az első pár percben még az is gondot okozott ,hogyan tudok a hátán megmaradni .Komoly életveszélyben éreztem magam .Csak azért nem kiabáltam segítségért ,mert tudtam hogy Joshua mérges lenne érte. Ha velem akarsz maradni ,fel kell készüljél mindenféle veszélyre...jutott eszembe mondata...Összeszorított fogakkal küzdöttem azért hogy képes legyek a ló hátán maradni. Joshua közben egyenként a lovak elé vágtatott és elvágta az útjukat egy éles fordulással...majd más irányba terelte őket .El kell ismerni,értett a lovakhoz .Beterelte őket egy biztonságosabb részre, ahol végül is a lehiggadt lovak megnyugodva megmaradtak .Közben észrevétlen már nekem sem okozott olyan nagy nehézséget a ló szőrén való poroszkálás...
Órák teltek el lóháton...idő közben a környező tanyákról még előkerült egy pár férfi és többen összefogva terelték vissza a szétfutott lovakat és teheneket .Én is segítettem ,de az én munkám csak egy kis semmiség volt Joshua fáradhatatlan vágtatásával szemben . Arca megújult, szemei tüzesen égtek és izgatott vágtatása felidézhette benne a gyermekkorát ,mert olyan szépnek ,szabadnak és férfiasnak láttam a fekete bajuszával koronázott arcát, mint még sosem .Hosszú haja kibomlott a tarka zsinórból ,ami összefogta azt ,és lobogott utána ,mint egy fekete zászló .Már majdnem ujból besötétedett mire összeterelték a környék minden szétszaladt állatait .Időközben a szél ismét megfordult és a tűz irányt változtatva, az Ócean felé nyaldosta a fákat és a házakat .Azon a napon majdnem háromezer ház tulajdonosai váltak hajléktalanná .Kétezer tűzoltó autóval megfeszülten dolgozva próbálták az emberek megfékezni a természetet pusztitó dühöngő tüzeket ,ami körülbelul 40 kilóméteres körzetben letarolt mindent ,ami csak az útjába került. Mikor az autóval ismét hazafelé vettük az irányt , egy óriási részen kiégett erdőn mentünk keresztül .Késöbb a táj változni kezdett és kissé füstösen ,de zölden díszelegtek a fák...Egy fél óra is eltelt a vezetéssel az erdei úton, mire a ház ismét előbukkant elöttünk...Nem égett le...szólalt meg Joshua egy megkönnyebbült sóhajjal...A négy kutya farkcsóválva, vidáman fogadott bennünket. Leugrottunk a teherautóról és elindultunk a föld uton a ház felé.Charly megnyalta a kezem...Joshua vidáman,gyors léptekkel , egy elégedett mosollyal a szája szélén előre ment és a válla felett hátraszolt nekem...gyere...te...városi asszony...Majd hirtelen megfordult és felkapott mint egy játékot.Hangosan visítottam ,mikor lerakott a fűben és a kezemet leszorítva végigcsókolta a testem...Boszorka...sziszegte a fogai között...Már nincs tűz...
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
