A válasz

Szerző: idegenDátum: 2011. április 23. 16:14

Műfaj: VersCimkék: az el nem hangzó kérdésre is válaszolni kell

Ne kérdezd honnan fúj a szél,
ne kérdezd mit takar az éj,
ne kérdezd meddig van remény,
...a hullám partot ér.

Kövek hevernek homokba fúlva,
tükörszilánkok lángra gyúlva,
tegnapok sóhaja, néma kútba
suttogott visszhangtalan szavak.
Talán csak ennyi vagy.
Meg néhány mozdulat,
egy érintés...., Az arcokat
végig simító szellő,
a nyári égen úszó felhő,
a vihar végét jelző szivárvány,
(amit a toronyszobába zárt királylány
festett reménykedve az égre,
hogy alatta feltűnik végre
az aki megöli a sárkányt.)
Az ék, ami hasítja a márványt,
a toll...,(vagy inkább ecset,
amivel a láthatatlan kéz jelet
pingált a palota falára.
A három szót ma is mindenki látja
ám érteni nem érti senki sem...)
A kérdést én is felteszem :
Miért? Kinek?
Aztán mégis tovább megyek.
Poros, elhagyott ösvényeket
fedezve fel újra,
a bohóc csillogó köntösébe bújva
álcázom magam.
S ha néhány szavam
nem a csendbe fullad,
akkor estefelé ha kigyúlnak
az ég bársonyára tűzött csillagok,
...tudom miért vagyok.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Jones Brigitta (#24237)	2011. augusztus 07. 11:17
miattad érdemes ezen az oldalon verset olvasni , egyszerűen magávalragadó


2. bobita (#24233)	2011. augusztus 04. 16:06
idegen töri meg bennem a csendet, felek a szavaktol, ujra megperzselnek....