vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Azok a jó barátok

Műfaj: PrózaCimkék: barátság, életkép, árulás, bánat, állat

Az árulást már az állatok is megérzik, de megérteni épp úgy nem képesek, mint az emberek. S a remény épp úgy velük él, mint velünk, míg hitünk el nem veszik.

 

    Élesen csikordulnak a fékek. Szinte hallani vélem az ütközések robaját. A villamos utasai bábként kenődnek fel a vezetőfülke falára, egymás lábára. Fájdalmak szisszenése tör felszínre. Lassan kinyitom első riadtságomban szorosan lezárt szemem.
    Pillanatkép: Vészmegállt kocsik, villamos,... és emberek. Tragédia nem történt. Sem emberi, sem állati. A riadalom okozója egy gyönyörű kutya. Azt hiszem spaniel. Aki most zavarodottan próbálja megérteni, mi történt vele. Hová lett a(z) (ember)barát, az otthon. Tétován mozdul. A villamos?      Valamelyik autó? A járda egyik szöglete? Mi rejti az ismerős szagot? Hogy kerül Ő ide, ijesztő, idegen szagok, zavaros hangok közé? Az ugye nem lehet, hogy elhagyták, hogy most már nem kell, hogy teher lett? Megunt, kivert, kidobott eb?
    A kis spaniel elhagyja a veszélyes zónát és reménykedik. Egyelőre reménye még van.
    A forgalom lassan újraindul. A villamos utasai is helyre rázódnak. Ki-ki vérmérséklete szerint kommentálja az esetet.
    Csak a kutyát nem szidja senki.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.