balallagó magány ellen
Dátum: 2008. április 28. 11:45Műfaj: VersCimkék: kesergőknek, vers, tavaszos, optimista, gondolatokkal, tele |  |
Ballagó magány ellen
Sikkes sármja van az ősznek
Csapong a száraz légben
Az istenfosztott gondolat
Mint tébolyult ki nem ismeri
Tükör előtt meg magát
Az embert ha járja végre
Selymes ösztöntáncát
Leveti jelkép énjét
Pucéron lesz majd boldogabb
Bolond, ki nem érezte még
Mindig a mély folyóban fürödtem
Hangok habjában voltam kurtizán
Kékszemű kalandor volt az összes
Ki mellemen pihentette tenyerét
Voltam már kerek földgömb
Oázisokkal sivatag
A tájat mindig bennem keresték
S én hagytam kutatni magam
Bolond ki nem érezte még
A szüzet mindig megcsodáltam
Nem tudja még önmaga titkait
Kíváncsi lénye üdesége
Illattal takarja vágyait
De az álnok fehérvérűt
Ki csak eljátssza szerepét
Nem bírtam soha magam mellett
Nem értettem képzeletit
Ki az angyalsorsra hívatott
Igya nedvét szenteltvíznek
S ne hagyja hiába elfolyni
Miatta sok fehér folyót
Mert a test üdvéért áldozni
Minden ember köteles
Vágyat keresni, mohó élvezetet
Tízperces halál minden szerelem
Az éber mindig újrakezdi
Bolond ki nem érezte így.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
