egyszuszra_3
Dátum: 2009. április 23. 14:06Műfaj: VersCimkék: egyszuszra 3 |  |
Másodpercre pontosan ragadtam meg,
vitt magával, a levegőből,
a sötét háttérből tört elő láthatatlan.
Megkapaszkodtam, szorítottam,
lágyan suhantam,
odafönn elengedtem,
zuhantam...
Nem értem el a földet,
nem is fogom,
csak épp hogy a talaj fölött ringatózom.
A felszálló por között bámulom a nyüzsgést,
hallgatom a csendes zümmögést.
Áthatja, feláztatja, kiszárítja fejem, egész testem,
csak a párát lehelem,
és újra emelkedem.
Most még magasabbra,
a sötét égbolt hatalma,
apró csillagok, fénylő pontok,
odalenn mindent kibontok, majd....
Ha eljön...
Még maradok magam,
had lássam, öleljem, szabadon,
köröttem a nagy sötét vászon,
üresen, csendben, szeretem,
így vagyok én eleven,
bódulattól melegen.
Mosolygok, széttárom, kicsordul,
rám simul,...
elenged,...
vége,...
végem.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
