vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Emlék

Műfaj: VersCimkék: 20 éve hunyt el ottlik géza író, (budapest, 1912, május 9, , budapest, 1990, október 9

Bár homályos a kép, de él még az emlék ,
ifjú voltam tizenéves közel húsz,
könyvel a kezembe állok ,
ősz van már, s kicsit sáros , és fázok,
Jött ő, a tömegben, csendben,
a kis öreg, kalap,kabát, bot,
rajta minden rendben.
béke sugárzik csillogó szemében,
egymaga sétál …
Nézem, rám néz, int zsebre tett kezével.
Ő, mindenkit lát, szemében mindenki barát.
Ismeri a várost …
De Őt, nem ismeri meg a Krisztinaváros ...
Ki vagy te? Kis öreg, kedves arcodon, ott ül a neved,
Emberbarát …
Láttál világot, életet,és láttál halált .
Én, tudom kivagy, meséid neveltek, alkottál s adtál bölcs keresztet,
hordom is büszkén, bennem él az Ismeret.
Te adtad Olivért, az árvát, az öreg halászt, a legendát, az ügyvéd Dávidot,
A híres kutyát, prózát, iskolát, és így tovább.
Adtál, cserében kaptál… mit? Háborút, forradalmat, esztelen halált.
De kegyes az ég, mert vénségben békét hozott eléd.
Mely engedte lehess az ki vagy, mert jelszavad,
volt, van s lesz,
alkoss, taníts, és adj …
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 2 db

A szavazatok átlaga: 5

Ha belépsz, tudsz szavazni.