EMLÉKSZEM

Szerző: GyörgyiDátum: 2009. október 12. 18:54

Műfaj: VersCimkék: elmélkedés

Emlékszel a gyermeki évekre, reggel
visító vekkerre, az iskolapad
megkopott támlájára, órák zajára?
Majd kiléptél az élet kapujába.
Emlékszel a fiatal évekre, és a
vadul szeretkező nyári estékre?
Felejteni ősz halántékkal sem szabad,
mert az emlék, ami nekünk megmarad.

Emlékszem, az út milyen göröngyöket tárt
elém. Marta szívemet és bajokat
sodort olykor felém, elhagyott a remény.
Homályosan láttalak, árnyékodat
magával vitte az égre felkúszó nap.
Minden megszépül egyszer, szemed fényét
hozza a tavasz és marad nálam amíg
nem hagysz el, mint a kámfor a szelencét.

Suhogva hajamba túr most az őszi szél,
nem kérdez tőlem, mert semmit nem remél,
mily bolond versenyre akar most kiállni,
nem tudok vele együtt muzsikálni.
Szavaimat vitte az éjjel magával,
mily szép is volt a tündérek hadával,
mint gyenge kis madárka az égen szálltam,
veled fenn még egy csodás táncot jártam.

Emlékszem az első találkozásunkra.
Nyári délelőtt vártalak a házban,
csodás volt a nap és mi boldogok voltunk,
öleltük egymást, hosszan csókolóztunk.
Átadtuk magunkat heves vágyainknak,
beteljesülni láttuk álmainkat.
Azt ígérted, hogy soha többé nem mész el,
olyan boldog voltam akkor, emlékszel?

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.