H

Szerző: ArkhipélagoszDátum: 2008. május 15. 18:07

Műfaj: EgyébCimkék: közvetítés, világvége

Tényleg megmaradunk természeti lényeknek, vagy morális lényekké is válhatunk egyszer? Egyáltalán megmaradunk? Benne van egyik kedvenc íróm Márai Sándor is...

H

Jó estét kedves nézőink, Az Apokalipszis most, című műsorban, csatornánk élő közvetítést ad a világvégéről. Kérem, ne kapcsoljanak el, még lemaradnak, erről a páratlan eseményről. Nagyfelbontású kameráink és forradalmian új technológiánk jóvoltából, megcsodálhatják, hogyan süllyed a 11 km mély Marianna-árokba egész Japán, és a Mount Everest; a föld istenasszonya. Tektonikus földmozgások miatt, a szökőár hogyan tarolja le Amerika nyugati partjait. Európában, pedig sosem látott forgószelek kiléptetik medrükből a folyókat. De ne menjünk ilyen messzire, mert kénytelen vagyok felolvasni egy levelet, amely most érkezett be hozzánk. Íme: „Nem hagyhatom szó nélkül, hogy nekünk, fennhéjázó legújabb kori embereknek, minden vívmánya és életvitel javító erőfeszítéseinek eredménye, hogy a földben lévő kőolaj készletet feljuttattuk a levegőbe. Ennyi, kérdezhetnénk? És az Eiffel torony, a Szuezi-csatorna, a Szabin cseppek? Ezek az emberi erőfeszítések, az űrből már nem is látszanak. Az ember a szó legszorosabb értelmében az eget ostromolja. Hogy mindezen teljesítmény mérhető legyen, javaslom egy új teljesítmény mértékegység bevezetését, mely meghatározná 1 hordónyi olaj egy másodperc alatt 30 méter magasra való felkenését a légkörbe. A teljesítmény egység neve legyen H, mint Human. Kitüntetést adományozni, azoknak a feltalálóknak, akik minél több Human előállítására alkalmas gépet terveznek. Vetélkedőket lehetne rendezni, ki tud több Humant előállítani. Talán egy új olimpiai számot is kellene indítani, ahol a csapatok egymással versengve, felállítanák a 24 órás olajégetés rekordját. Büszkeség, kevélység, kihalt állatfajok listája. Micsoda dicsőséges menetelés! Elnézést a súlyos szavakért, megemelem kalapom, búcsúzom, könnyű szívvel, hagyom itt e világot, mivel reggelenként már nem tudom miért kelek.” Aláírás: egy szálkás, fegyelmezett monogram M. S.
Így szól ez a rendkívül cinikus, borúlátó levél. De miért kell ennyire negatívnak lenni? Nem lehet csak szép csendben megnézni a világvégét, kicsit megborzongni, lekapcsolni a tv-t és meghalni?

In memoriam: Márai Sándor (Kassa, 1900. április 11.- San Diego, Kalifornia, 1989. február 22.