vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Hány esőcsepp

Szerző: claraDátum: 2009. május 17. 17:17 Műfaj: VersCimkék: emlékezés, régmúlt

 

 

 

Hány esőcsepp mosta már el lépteink nyomát,
s könnyeinket száritotta megannyi napsugár,
bárányfelhőn messze szállt szerelmes szivünk,
s összetörte lelkünk a fájdalmas, bús magány.

Magával sodor az ár, utazom az élet vonatán,
mellettem csak úgy szaladnak az égig érő fák,
a szivem azt súgja, ne siess, kicsit még várj,
a régi állomás padján ülve megpihennék már.

Gyermekként kacagva futnék a virágos mezőn,
tarka pillangót kergetve a lágy tavaszi szélben,
lecsuknám szemem a selymes, puha fűben,
s érezném újra a mezei virágok bóditó illatát.

Játszanék megint ki nem mondott szavakkal,
ahogy egykor a szerelem szivemre rátalált,
s hagytam egyre messzebbre sodorjon a szél,
nyomán lelkemre virágot szór az emlékezés.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. clara   (#9090)	2009. május 26. 16:42
Kedves Évi! Köszönöm,hogy olvastad! Örülök,hogy tetszett! üdv. clara
Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#9085).
2. Sonkoly Éva   (#9085)	2009. május 26. 11:52
"lelkemre virágot szór az emlékezés " - nagyon szép gondolat ! Szeretettel:Éva