Kegyetlen élet
Dátum: 2011. szeptember 01. 19:59Műfaj: VersCimkék: hogyan tovább |  |
Számtalanszor megtetted már,
mégis, mindíg annyira fáj,
az, ahogyan bánsz velem.
Átgázolsz a lelkemen.
Mikor még nem ismertelek,
azt hittem, hogy szeretlek,
de túl későn értettem meg,
hogy pokol lesz az élet veled.
Semmi közös nincsen bennünk,
csak érzelmek nélküli életünk,
mely oly sivár, s reménytelen,
mint a halálra ítélt utolsó napjai,
ha tudja már, hogy nincs számára kegyelem.
Rád nézek, de nem látlak.
Szólsz hozzám, de nem hallak,
s ha megérintesz véletlen.
Hideg fut át a testemen.
Undorító dohányfüst
és alkoholszag vesz körül,
mámortól bódultan fekszel,
üresen, érzéketlenül.
Minden napod így telik már
hosszú évek óta,
s én némán tűrök, szenvedek,
minden reményem elveszett.
Sorsom íly kegyetlen volna?
Úgy szeretnék boldog lenni,
de tudom, így nem lehet,
mert nem találom a kiutat,
mely a boldogsághoz vezet.
Rabul élek börtönömben,
melybe magmata zártam be.
Nincs erőm, hogy meneküljek,
Halál, tőled annyit kérek,
végy magadhoz örökre!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
