Kertek alján toporog az ősz
Dátum: 2008. szeptember 05. 07:58Műfaj: VersCimkék: ősz, elmúlás |  |
Lassan ereszkedik le a felhő,
lágyan alá-alá kap a szellő,
csiklandozza, majd megborzolja,
hasán a kabátját kigombolja.
Távolban táncukat járják a fák,
köréjük tekerednek súlyos indák,
megkapaszkodva felfelé törnek,
éltető sugarak az egekből jönnek.
Palackjából kiszabadult az ősz szelleme,
pedig még a napnak vígan sütnie kellene,
este mikor felragyog a csillagfény,
tücskök, békák nótája szól, zenél.
Tovatipegett a gyönyörű nyár,
soká lesz mire újból erre jár,
bús dalt fütyül az őszi szél,
nála szebben csak a tavasz beszél.
Az ősz könyörtelenül teríti a tájra
opálos ködfátyolát,
melyen még a magasban járó napsugár
szikrázó fénye sem hatol át.
Színes, megfakult faleveleket
botjára feltűzi a csősz,
a kertek aljában már
izgatottan toporog az ősz.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
