LOVE STORY
Dátum: 2008. november 30. 18:54Műfaj: NovellaCimkék: szerelem |  |
. "Tehetetlen volt, mert, kimutatta a lánynak a gyengeségét. Most arra várt, hogy végre csörögjön a telefon. Már egy hete várja, de semmi és semmi. Őrlődik, mint malomban a kalász. Marad a magában roskadás. A fájó gondolatok, a kínzó éjszakák. "...
János a sötét szobában gubbasztott, nem kívánkozott sehova. Még mindig a hétvégén történteken rágódott. Bánta, amit tett kedvesével. Akit nagyon szeretett, mondhatni őt tartotta az első szerelmének. De most vége. Összevesztek azon az átkozott vonaton. Tudta, így utólag, hogy csupán semmiségen. Bánta, hogy a vita hevében leszállt a vonatról és szó nélkül ott hagyta barátnőjét, aki éppen most akarta bemutatni a szüleinek, ezzel is kifejezve, hogy mennyire szereti és ragaszkodik hozzá. János talán félt, mert nem tudta elfogadni magát olyannak, amilyen. Hiszen az arcán volt egy meglehetősen nagy májfolt, valamint jóval soványabb volt az átlagnál. Az iskolában mindig csúfolták nagyon csúnya szavakkal. ezért nem is igen mert barátkozni senkivel. Játszani főleg nem, mert ha vita volt, akkor ő volt az első, akit célba vettek. Álmában sokszor gyötörték a gúnyos szavak. Talán ezért inkább tartózkodott mindenkitől. Igyekezett háttérben maradni. De ez a lány elbűvölte. S a lánynak épp ez a csendes visszahúzódó és nagyon szeretni tudó fiú kellett. Valamilyen varázst érzett Jánosban, olyat, amit más fiúktól, tudta, sosem kap meg. Jánost gyötörte az a tudat, hogy most ő okozott csalódást épp annak, akit mindennél jobban szeretett. Ült az ágyon, és nézte a plafont. Úgy érezte magát, mint a pókháló csapdájában a bogár. Tehetetlen volt, mert, kimutatta a lánynak a gyengeségét. Most arra várt, hogy végre csörögjön a telefon. Már egy hete várja, de semmi és semmi. Őrlődik, mint malomban a kalász. Marad a magában roskadás. A fájó gondolatok, a kínzó éjszakák. Nem merte felhívni szerelmét. Úgy gondolta, ha elég erős a szerelem, akkor a lány hívni fogja. Ez lesz az ő szerelmi kötelékük próbatétele. Aztán megcsörren a telefon. A röpke pár pillanat alatt, míg felveszi, végig fut rajta a tüzes láz, újra hevesebben dobog a szíve. Gondolataiban érzi a meleg ölelést, az édes csókot a szájában. Ám a telefonban a barátja szólal meg. Aki arra kéri, hogy utazzon el vele vidékre meglátogatni a barátnőjét, mivel hosszú az út, nem akar egyedül menni. S különben is búcsú lesz hétvégén, és ott a barátoknak a helye is. Kérleli, hogy menjen. Unszolja, hogy mozduljon ki, és hagyja abba a kesergést. Ébredjen fel szerelmi bánatából. János végül igent mond, bár semmi, de semmi kedve nincs hozzá.
A vonaton barátja, Péter a barátnőjéről mesél, hogy mennyire szereti stb stb. János szótlanul hallgatja, s már- már irigyli is Pétert, hogy oly hosszú ideje kitart a barátnője mellett. Persze Péternek könnyebb, gondolja János, hisz jóképű és izmos, igazi férfias alkat. Könnyen ismerkedik, és nagyon nyílt és megnyerő modorú. Sugárzik belőle az életerő. Nem bajlódik, holmi rossz gondolatokkal. Bezzeg ő tele van gátlásokkal, nem nagyon mer sem ismerkedni, sem barátkozni. Próbált ugyan, de senki sem vette komolyan. Azért talán, mert azt gondolták, az a májfolt valami génhiba, és még ész sem jár vele. Pedig nem így volt. Hisz János sokat olvasott, rajongott az állatokért és tele volt fantáziával, kreativitással. Talán néha ábrándokkal is, amit persze sokan nem értettek. S ha elmondta, kinevették, kigúnyolták. Annyi ilyen kis apró bosszantás érte, hogy kezdte elhinni, hogy ő nála mindenki okosabb és jobb is talán. Nézte- nézte, ahogy a Péter áradozik. Szinte csöpög a szája. Elkapta egy kis düh, hogy ő miért nem tud olyan lenni, amilyen a barátja. Őt mért nem kedvelik az emberek, hiszen sosem bántott senkit…. Rossz gondolata sincs senkivel kapcsolatban. Talán az apjával való kapcsolata lehet az oka? Hiszen véletlenként született meg, mert negyedik gyereknek nem kellett, és ezt az apja mindig is éreztette vele. Pedig sosem mondta ki neki, de ő tudta, hogy csak egy koloncnak tartja. Péter egyszer csak megszólal. János figyelsz rám? Ám János máshol járt, eszébe jutott a párjával való szakítás. Hiányzott neki a lány, aki képes volt úgy szeretni öt, ahogy, amilyen. Péter megrázta, ébredj megérkeztünk. Péter barátnője egy másik lánnyal már a peronon várt. Egy hosszú csók neki, és indultak is. Mivel ők ketten már elfoglalták egymást, János és Erzsi magukra maradtak. Először csendesen mentek egymás mellett. Mire Erzsiből elkezdett ömleni a szó. S csak mondta, mondta. Ám János nem nagyon tudott szóhoz jutni, inkább nem is akart. Aztán a fiatalok odaértek a falu kocsmájához, ahol már vadul dübörgött a zene. Először iszogattak, és körbe mustrálták a többieket. Jókat nevetve a részegen táncolókról beszélgettek. János is ivott néhány sört, ami egy kissé a fejébe is szállt. Így már volt mersze nevetgélni és megszólalni. Péterék aztán elmentek táncolni. Megint kettesben hagyták őket. Erzsi egy óvatlan pillanatban megfogta János kezét, és kérlelte, vigye el táncolni. János eléggé meglepődött, de nem volt mit tenni, mennie kellett a szépségesen kérlelő szóra. Hiába mondta, hogy nem tud táncolni, erre a lány hetykén válaszolva mondja: nem baj majd megtanítalak. Erzsi elbűvölte csábos mozgásával, és János arra ébredt, hogy vágyat érez a lány iránt. Olyan vágyat, amit egy testhez simuló tánc közben egy férfi érezhet. Erzsi érezte, s ezért még jobban János testéhez simult tánc közben.
Aztán kimentek egy kis levegőt szívni. János tudta, hogy érzéki erejét le kell csillapítani. Mert különben megtörténik az, ami. Pedig ő nem olyan, mint a többi srác, hogy szerelem nélkül lefekteti a lányt. De most mégis olyan őrjítő vágy fogta el, hogy nem ismert magára. Aztán Erzsi, mintha érezte volna János gondolatát, hirtelen a száját odaszorította Jánoséhoz, aki nem tudott mást tenni, hevesen szájon csókolta. S elkapta egy olyan bizsergető égés egész testét, hogy tudta, nincs megállás, ez a lány ma őt akarja, és ő ugyanúgy. Persze nem ismert magára, de az őrjítő vágy megszédítette, és a viszonzott édes csók kábulatba ejtette. A lány keze is eltévedt az ő férfiasságán és érezte János, és tudta is, hogy a lány minden porcikájával őt kívánja. Nem tudott nem érezni. A lány kérlelte, menjek el sétálni egy kicsit arrébb. János ekkor már tudta, hogy magáévá kell tennie, hiszen ezt akarja. Egy csendes kis fa alatt megtörtént, ami egy nő és férfi között fellángolt beteljesült élvezetnek tartanak. A lány elégedett volt és áradozott Jánosnak, hogy ő még soha, senkivel és hogy János volt az első és hogy neki szüksége van Jánosra, és hogy jobban meg akarja ismerni, és hogy szégyelli magát, hogy mindjárt az első pillanatban és hogy annyira akarta és ennek így kellett történnie. János persze szótlanul hallgatta Erzsit, és tudta, hogy igazat mond, tényleg ő volt az első…. Nem nagyon értette a mondandóját, hisz ilyen dolgok most történtek vele először. Aztán egyik pillanatban a kedvesére gondolt, hogy az már biztos megbocsátott neki és holnap talán hívni fogja. S elkapta egy kis félelem, hogy erről a lányról beszélnie nem szabad, mert akkor végleg vége. Aztán már csak azt hallotta, hogy Erzsi azt mondja: mi van, nem figyelsz rám? Mire János válaszol. Szép és kedves lány vagy, vonzó és kívánatos, de nézd én nem akarok tőled semmit. Ez megtörtént, mert akartuk, de nincs tovább. Holnap hazamegyek, és kész, vége. Ne is gondoljunk egymásra, mert nincs értelme. Számomra biztosan nem. Erre a lány kifakadt, de hisz neked adtam a szüzességem! Te voltál az életemben az első. Könnyeivel küszködött. János átölelte, hisz sajnált mindent, sajnálta, hogy belement a lány játékába. S megmagyarázta neki, hogy ő semmit nem szeretne, hisz nagy a távolság, és ő mást szeret. Erzsi megértette. De még egy búcsú csókot kikövetelt Jánostól, aki ha keserűen is, de viszonozta. Erzsi pedig még annyit mondott, neki, hogy sosem fogja elfelejteni, mert az elsőt mindenki megjegyzi fiuk, lányok egyaránt.
János és Péter hazautazott. A vonaton János elmondta barátjának a kalandját. Péter nem értette, hogy János miért nem boldog, hisz egy igazi férfi egy jó és hathatós erotikus éjszaka után úgy pörög, mint a ringlispil. Ám ő nem, s csak annyit mondott Péternek, hogy ő el akarja felejteni, ami történt, s valójában csak Erzsi akarta, ő nem.
János hiába várta volt szerelmének telefonhívását, az nem érkezett. Napok, hetek, két hónap és még mindig semmi. Nehezen törődött bele. Aztán egyszer csak jön egy levél Erzsitől. Az anyja adta a kezébe. János ki sem akarta bontani. Azt mondja, nem érdekli. Megfordult a fejében, hogy olvasás nélkül széttépi. De az anyja hajthatatlan volt. Olvasd el fiam, olvasd el. Mire János kinyitja és ezt olvassa: Kedves János! Az együtt töltött éjszakánkból gyermeket várok. Két hónapos terhes vagyok tőled. Szeretném megtartani a gyermeket, mivel vallásom erre kötelez. Légy szíves, gyere el, és beszéljük meg. Erzsi.
Jánoson végig fut a hideg. Elejti a rövid levelet. Az anyja csodálkozva néz rá. Mi az, fiam, rosszul vagy? Mi történt? Semmi- mondja, aztán bemegy a szobájába és sírógörcs jön rá. Úristen! Mit műveltem ordítozott hangosan. Az anyja furcsállta fia őrjöngő kiabálását és bement hozzá. János megmutatta a levelet. Az anyja nem akart hinni a szemének, amit olvasott. Nem ilyennek ismerte a fiát. Ám tudta, okosnak kell lennie. Bár először maga sem tudta, milyen tanácsot is adjon. Annyit mondott: fiam, jól gondold meg mit teszel. Sok lehetőséged nincs. Vagy el veszed feleségül, vagy pedig örök életre fizetheted a gyerektartást, úgy hogy nem te neveled a saját gyermeked. Gondolkozz! Menj el ehhez a lányhoz, és beszéljétek meg. Amilyen gyorsan csak lehet. Aztán az anyja kiment a szobából, és János magára maradt. Szíve görcsben, teste reszketett.
Forró könnyei marták arcát. Ő nem ezt akarta, hajtogatta magában. Úristen ez nem lehet igaz. Jézusom, most mit tegyek? Eszébe jutott az apja. Tudta, amikor az ő anyja esett teherbe vele negyedik gyerekként, akkor az apja nem akarta. Az anyja titokban hozta a világra. Üldözi a sors, most itt áll, és ő nem akarja ettől a lánytól a gyermeket. Hiszen még a lányt sem ismeri. Semmit nem tud róla. Mit csináljon? kérdezgeti magától ezerszer. Még csak húsz éves vagyok, még fel sem nőttem, és gyermekem lesz. Hihetetlen. Istenem miért játszol velem. Miért szánsz nekem ilyen keserves kínt. Halnék inkább meg! Milyen életem lesz? Hogyan neveljem fel a gyermekem, amikor nem is a szerelem gyümölcse, hanem olyan, mint saját magam, csak véletlenül jön a világra, két meggondolatlan ember hibájából. Képes leszek-e rá, hogy vállaljam és lemondjak a volt szerelmemről, akit még mindig szeretek, és akire vártam volna életem végéig. Jó Istenem, adj erőt, mert úgy érzem, nehéz a keresztem. Gyötrődött ezekkel a gondolatokkal és vádolta magát. Aztán a gyermekem lesz gondolat olyan érzéseket is előhozott benne, amit eddig még nem érzett. Olyat, hogy szeretnie kell, mert az övé. Mindegy kitől, de az ő vére fog csörgedezni benne. Nem nőhet fel úgy, ahogy ő, apai szeretet nélkül. Rádöbbent, hogy ezt a gyermeket nem hagyhatja cserben, fel kell nevelnie, szeretet és meleg családi légkört kell nyújtania, nem olyat, amilyet ő kapott. Aztán kezdte elhinni, hogy mindez nem lehet véletlen. Az Isten ezt akarja. Kezdett hinni benne, kezdte elfogadni e helyzetét. Csak hogy Erzsit nem is ismeri. Vajon milyen anya lesz? És milyen feleség? Nem tudta. Aztán ha nem is nyugodott meg háborgó lelke, tudta, hogy beszélnie kell Erzsivel. Elutazott hozzá. Meleg fogadtatásban volt része. Érezte, hogy Erzsi nem akármilyen lány, hiszen annyira boldogan beszél a kisbabájukról. Sugárzott belőle a boldogság, és ettől János egy kicsit nyugodtabb lett. Erzsi szülei sem restelkedtek, s kérdőre vonták Jánost, hogy mit is szeretne, azzal a szöveggel, hogy ők minden támogatást megadnak, ha elveszi feleségül a lányukat. Jánost meglepte az a meleg, családias légkör, amit az Erzsiék családja sugárzott. Pedig félt találkozni a szülőkkel, félt, hogy a sárga földig lehordják, amiért ezt tette a lányukkal. Ám kellemesen csalódott.
Egy hét múlva a nászok is megismerték egymást, és a fiatalok kitűzték az esküvő napját, hogy még időben legyen és ne látszódjon a menyasszonyon az áldott állapot. János kezdte megismerni jobban Erzsit. S észre vette benne, mennyire kedves szeretni való nő, aki biztosan nagyon jó családanya lesz, s talán jó feleség. Sőt még házias is, mert nem vetette meg az e fajta munkát sem. János kezdett beletörődni a sorsába, és próbált szeretettel közeledni leendő párjához. Három hét volt hátra az esküvőig. Nem volt felhőtlenül boldog, mert volt szerelme még mindig a szívében és gondolatában ott volt. Nem is akarta kitörölni. Tudta, érezte, hogy azt, hogy Erzsi soha semennyire sem tudja pótolni. Tudta, olyan szerelmet sosem fog érezni iránta. János kikövetelte, hogy az esküvőn ne legyen nagy rokonság, csak szűk családi körben hajlandó házasodni, ha már így alakult. Nem kell, hogy mindenki lássa.
Az esküvő előtt két nappal Erzsi rosszul lett. Bevitték a kórházba. A csecsemő meghalt a méhében és megműtötték. János az esküvő napján hozta ki a kórházból. Annyira, de annyira sajnálta Erzsit és a gyermeket, hogy nem tudta kimondani, hogy nem akarja az esküvőt és ezt a házasságot. Erzsit nagyon megviselte volna, ha ezek után cserben hagyta volna. Így megtartották csendesen az esküvőt.
Másnap csörgött a telefon. János vette fel. A szerelme volt. Kedves János, szeretnék mindent újra kezdeni veled, mert nem tudlak elfelejteni….szeretlek…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
