Már majdnem tavasz volt
Dátum: 2008. október 01. 11:37Műfaj: NovellaCimkék: a tmt alkotasok, tmt |  |
A második világháború szomorú eseményei mindenkinek megnehezítették az életét. Az egyszerű polgároktól kezdve a katonákig, mindenki szenvedett, mindenki vágyakozott a béke után...
Már majdnem tavasz volt és a házak között kanyargó utak szélein az ujjáébredt természet apró virágai viritottak.A kis fehér Margaréták összekeveredtek a friss fű zöld szinével...Pál felment a pincéből,hogy a legutolsó szőnyegbombázás után leellenőrizze , maradtak-e életben emberek a romok között.
Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatta magát,amiért az irodába osztották be mint anyagbeszerzőt.Nem került ki sosem a frontra és igy nem volt rákényszeritve,hogy embert öljön.A következő háztömb helyén csak egy mély gödör éktelenkedett.A törmelékek beboritották az egész környéket ,Pál hatalmas ugrásokkal próbált keresztüljutni a bombatölcséren.Egyszerre figyelmes lett valami mozgásra.Ott valaki életben lehet,gondolta és megközelitette a falnak hátát odatámasztó férfit,aki egy rakás leomlott vakolat tetején ült.Mikor meglátta a fiatal férfit ,a gyomra felkavarodott a látványtól.Egy bombaszilánk leborotválta fejének a tetejét.Szegény a kezében tartotta a koponyája egy részét és Pál szabadon láthatta az élő agytekervényeket.Öljél meg,könyörgött a férfi,óriási fájdalmaim vannak.Az egész olyan volt mint egy horror film,Pál egyre azon csodálkozott hogyan lehetséges,hogy a férfi még életben van.
A következő pillanatban hangos nevetgéléssel orosz katonák bukkantak fel.Pál-nak nem volt ideje,hogy elmeneküljön,egyébként is a sebesült látványa bénává tette a lábait.Az egyik orosz katona észrevette a férfit,aki még mindig tartotta a kezében a koponyája egy részét.Undorodva elfordult,majd hirtelen visszafordult és egy kegyelemgolyót eresztett bele...A sebesült lassan eldölt és fejének darabja hangos puffanással zuhant le az összetört beton egy darabjára.A másik katona Pál-t vette célba.Ne öld meg,szólt a harmadik.Jó lesz ha a katonai börtönbe visszük,talán el tudjuk cserélni egy bajtársunkkért.Végigvezették a városon,ki egészen a külvárosba,ahol egy elhagyatott házban röktönzött fogolytáborba zárták.Igy történt,hogy Pál nem tudta értesiteni a szüleit és szeretteit arról,hogy hol van.
A börtönben az idő lassan telt.Az ablak magasan volt,nem lehetett kilátni és az idő mulásárol csak az ajtón berakott élelmiszer adag ciklusa számolt be,ami egy kis kenyérből és vizből ált.Kaptak cigarettát is,amit Pál késöbb üzletelésre használt.Már egy-két nap után világosan látta,hogy a napi adag étel nem lesz elég az életben maradáshoz.Ezért elcserélte cigarette adagját kenyérre.A megrögzött dohányosok boldogan cseréltek mert nem tudták feladni káros szenvedélyüket.Néha hirek érkeztek odakintről és arról számoltak be,hogy a németek már nem sokáig tudják tartani magukat.Bent a börtön falai között az emberek hullottak mint a legyek.Az élelem kevés volt és ahogyan a napok teltek,mindig kevesebb porciót kaptak.A kenyér penészes volt és a tisztátalan életkörülmények miatt egy napon felütötte a fejét a betegség.A rabokat megtizedelte valami hasmenéses nyavalya és egy reggel Pál is érezte magán a láz rózsát és a kellemetlen tüneteket.Engedélyt kért,hogy orvost láthasson.Az orvos csak a fejét csóválta,mikor meglátta a sovány,beesett arcú fiatal embert.Édes fiam,-kezdte a doktor.Ha megtudod állni,hogy nem eszel,talán reménykedhetsz hogy túléled ezt a betegséget.Ha nem ,akkor búcsúzhatsz az életedtől.Pál-nak eszebe jutott az édesanyja,és fiatal menyasszonya kiknek fogalmuk sem volt,hová tünhetett,,,és összeszoritott fogakkal,konok elhatározással ment vissza a cellába.Elcserélte a kenyerét vizre.Nem volt semmi élelmiszere,csak a viz,amit óvatosan beosztott az elkövetkezendő napokban.Három-négy nap múlva már érezte hogy győzött.Alig tudott a lábán megállni,ereje nem volt hogy sétáljon,de győzött...Innen már minden rendben lehet,gondolta.
A főváros lángokban ált és jóformán egyetlen épp ház nem maradt.Egy reggel az orosz katonák közül az egyik bement a cellákba és felrugdosta a földön fekvő rabokat.Mindenkit kitereltek az udvarra.Végünk van,gondolta Pál,most mindenkit megölnek.Az örmester hátratett kézzel katonás léptekkel sétált fel és alá az udvaron.Végül megált a sorban várakozó rabok elött és felemelt ,határozott hangon beszélni kezdett.A németek elvesztették a háborut.Hitler halott!! Mindenki sokat szenvedett amig elértük azt, hogy letörtük a fasiztak uralmat.Parancsot adok a kapu kinyitására.Mindenki hazamehet...A rabok közül sokan sirva fakadtak.A kapu csikorogva kinyilt és az emberek lassan kisétáltak a földdel egyenlővé bombázott városba...A romok közül csak néhány makacs virág feje bukkant elő,melyek az út mentén voltak elültetve...
Pál-nak sok időbe tellett amig elvánszorgott a szülői házig.Sovány volt,kopott katona ruhája piszkos és szakadt.Feje kopaszra nyirva és mindenhol nyüzsögtek rajta a tetvek.Édesanyja a ház elött dolgozgatott,probálta a törmelékeket összeszedni.Lassan felnézett,mert nem értette,hogy az idegen férfi mit akar kérdezni tőle,Nem ismer meg édesanyám?-kérdezte Pál.Az asszony végigmérte a férfit és tüzetesen szemügyre vette minden porcikáját.Végre mikor a szemébe nézett,kitárta karját és felkiáltott.Fiam,drága fiam,hát életben vagy?A ház elött hirtelen meggyújtott tábortűz elött Pál meztelenül ült ,mint egy újszülött . Tetvekkel teli katonaruháját a tűz vörös lángja nyaldosni kezdte ,majd hirtelen vad lobbanással lángra lobbant...
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Persepolis (#4329) | 2008. október 02. 09:16 |
Kedves Tana! Örülök, hogy ennyire optimistán és pozitívan fogod fel mindezt. Sajnos sokan személyes sértésnek veszik, ha az ember ilyeneket szóvá tesz, még akkor is, ha jószándékkal történik. Pedig én tényleg nem rosszindulatból szólok, és örülök, amikor mások értékelik ezt. Köszönöm. | |
Válasz TMT hozzászólására (#4314). |
|
2. TMT (#4321) | 2008. október 01. 23:22 |
latod,azt hogy fejem,megint rosszul irtam...igy jar az,akinek szazfele all a gondolata. Jobb,ha odafigyelek!!! | |
| |
3. TMT (#4314) | 2008. október 01. 20:30 |
Tudom,hogy ez nem kifogas,de miutan hazajottem a munkabol ejjel 2-kor,nem hagyott nyugodni az a makacs felyem es nekikezdtem irni.Reggel 3.30 fele mar nem lattam a faradtsagtol es nem volt eleg torelmem tobbszor atolvasni.Igy nyomtam meg a mentes gombot.Igerem,hogy visszamegyek es kijavitom.Egyebkent azt hiszem,hogy ez a lehetoseg hogy egymast megkritizaljuk nem a rosszindulat kimutatasara lett ideteve.Minden kritikat es minden hozzaszolast pozitivan fogok fel es megkoszonok.Ha senki sem mondja meg az igazat es mindenki csak"udvarol"akkor nem lehet fejlodni...Ha vilagosan latjuk a hibankat es elfogadjuk a velemenyeket akkor tudunk csak javitani lelekben,testben es elmeben -kijavitani onmagunk hibait.Tana | |
| |
4. Persepolis (#4300) | 2008. október 01. 14:19 |
A "fejet" ne ly-nal írd, hanem j-vel. A "rögtönzött" pedig g-vel írandó, és nem k-val. Az "áll"-t két l-el kell írni, nem eggyel. Az "épen" maradtat pedig egy p-vel, mert ha kettővel írod más jelentést kap. A "fasisztát" pedig sz-el kell írni, nem z-vel. De remélem, nem haragszol, hogy kijavítottam ezeket, hiszen a múltkor említetted, hogy mennyire fontosnak tartod a magyar nyelv szép és helyes használatát. Egyébként a történet és a leírásod nagyon tetszik, gratulálok. | |
| |
