mindenkiben

Szerző: Biacsics BogiDátum: 2010. július 28. 23:52

Műfaj: VersCimkék: vers, élet

nézz a szemembe és mondd meg miért nem mondtad akkor őszintén az arcomba, hogy egyszer el foglak felejteni… amiket hittem vagy vágytam már nem találom. de akkor válaszolj, élhetnék-e tovább nélküled? ahogy most elnézem, állunk itt kézen fogva párban nem értem már a naivságot sem, hogy lehet hinni a vágytalanságban mi vitt volna akkor előre vagy így is csak a semmibe… nélküled élhetnék így is? tegnap a párizsis zsemlét majszolva kezemben a hvg de a fólia sincs levéve, teregetés után mikor irány a mozi, akkor köszöntél be újra. nem is emlékeztem már az álmaidra és amiben hittél. így élhettem csak nélküled? tényleg azt hitted akkor hogy könnyedén a korlát alatt átbújva pöccinted le az ismeretlen akadályt, és elsőként szakítod át a szalagot, nem futottál volna tovább a semmibe? vagy te talán még megtalálnád az újat… akkor is csak nélküled élhettem volna. nem voltál különleges és most sem különös ez, csak velem egyben és bennem elszunnyadva próbálnál kitörni a legalsóbb gondolatomból. hiába voltam boldog így is, még ha kicsit is tudatlanul. veled vagy nélküled? megmondom én mi lesz, csak ne sírj hiába dobod magad a földre, ne szidj, ez már nem használ úgy mint mikor én voltam te és te pedig én. mindenkinek van egy gyerekkori énje ez nem tűnik ki itt a nagyvárosban sem. veled sem. nélküled sem. nem hagylak most már el, emlékszem rád sokat hittél és én messzire küldtelek, hogy ne csalódj mikor a kaparós sorsjegy üresen hever az asztalon a pasi mellett akiről nem álmodtál pont ugyanúgy ahogy a reggeli kávédról és rólam, nem minden tekintetben. együtt élhetünk ha gondolod. hiszel még bennem és én is újra keresem a vágytalanságot ahogy kislányként. még te vagy az a copfos kiscsaj, igaz? elvetemült és álmodozó. nem hagylak cserben, mindegy hogy veled vagy nélküled szakítom át a célszalagot… vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. bobita (#21205)	2010. augusztus 02. 09:23
igen teátrális lett a belső monológ, kár hogy nem marad meg a naivitás szintjén a végéig,


2. Artsard (#21126)	2010. július 31. 06:12
izgalmasat alkottál - elolvastam többször és nem veszített az értékéből... és ez tök jó!