Művem címe 1.

Szerző: céesvéDátum: 2008. május 14. 17:54

Műfaj: VersCimkék: impresszionizmus

Reszket a vonalam a kezemben szerszámként hat a nyugalom
még megunom, mielőtt leesik a földre onnan egy gödörbe,
aztán a víz ökle csap le rám, tudom már nincs kiutam,
amit kutatok közel vagy messzebb van mint bármi,
ami beesik az ablakomon a redőny félig leeresztve,
benéz egy vesztes szempár, ami nem az enyém,
soha ne is legyen már én, a tulajdonba foglalt érmék.
A hamis ego tükrén nem csillan az érték,
legalább nem tesz vakká bolonddá boldoggá,
miközben az üres lepkét bámulom, ahogy elszáll ki az ablakon,
amikor nem lesz rá többé szükség ki fogja rajzszögre tűzni?
Ki? Aki gyűjteményét gyűjti.
A kongó űrbe mikor lép be a száz pillangó elszáradt teste,
ha még ma este, akkor én inkább nem fekszem le.
Vár a pezsdítő éjszaka vagy az élénkítő élet,
amikor minden agysejt egyre lépked, kettőre koppan és kiugrik a fejből a lélek.
Vándorol, száz határt bejár, közben néz egyre másra, a világot csodálja lelki szemeivel,
csak a képzelete létezik, mert a tudat alszik mélyen a testbe..
a tudatmódosító a hatást megtette, nem érdemes aludni ma este.