Művem címe 2.
Dátum: 2008. május 14. 18:05Műfaj: VersCimkék: impresszionizmus |  |
Sok fénynyaláb egymással játszik a levegőt megtörő ködbe burkolózva,
de ha jön egy villanypózna, ellenségét felfedezte a sok apró árnyék
a kis bogarak benne takarják a testét az estét megbélyegezte a két sugárzó lelke.
A sárga gyengédebb, a fehérnek hideg a mivolta,
de nem tudhatja mi volna ha kék lenne…
talán keresne egy piros társat és vele menne.
A narancsok elgurulnak, leesve a fáról,
a sok kis szentjánosbogár nem él meg a mából.
Fényen élnek, de csak sötétben léteznek ők, a szemfényvesztők.
Kellemes csalódás kellemes bánat ma nem tudom ki ad nevet a mának.
Nekem nem jelent emléket az emlék éget, nem élek vele,
nem várom meg míg felemészt tüze.
Mert vízben isten ízét érezhetem, ez a lételemem minden lételeme,
senki nincs ellene mindenki mellette vele.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
