Nem könnyű könnyek

Szerző: idegenDátum: 2010. június 01. 00:16

Műfaj: VersCimkék: csak szavak, tükörszilánkok

Nem könny, csak nedvesség az arcon.
Beismerése annak, hogy a harcom
már időtlen idők óta céltalan.
Az aki voltam, messze van,
és nem lettem több, csak kevesebb....
A tegnap tengerén kopár sziget.
Elszáradt ágak intenek
üdvözletet a semminek...
Hová megyek?
Minek?
Miben hiszek
ha minden álmom szemétre dobtam?
A parton olykor-olykor csobban
a víz, tajték rebben,
nedvesség csillan a szemben,
vesztettem magammal szemben,
...a tükör már üres....

S mert senkinek
nem adnak másik életet,
őrzöm a törmelékeket.

Szilánkok.

Fénykönycsepp álmok.

Bazalttá dermedt hideg lángot
sóhajt a szív a csendbe,
míg néhány apró kavics peregve
imitálja a dobbanásokat,
a kérdés kong : Ki vagy?

Ki vagy, ha vagy még?

Akarsz-e lenni?

Nem firtatod hogy merre kell menni,
tudod hová vezet az út.
Zokogva térdre borulsz
s már nem kérsz bocsánatot,
csak még egy napot
akarsz a megváltásra várni,
vagy egy órát legalább...!
Csak addig ne menjen tovább a világ!
Csak addig nézzen mindenki félre,
amíg a felhők közé az égre
felkarcolod a jelet,
hogy tudod... : Nem érte meg!