Noveremnek

Szerző: TMTDátum: 2008. november 19. 21:23

Gyertyamaniamat ismet elvezven,

Felhomalyban,lustan,almosan.

Sejtelmes langtanctol elbuvolve,

Gondolatomban ujra barangoltam...

Otthon...ahol felkapvan cipomet,

Mert mezitlab kimenni nem lehet.

Emlekszel?Mint ciganylany ,ugy szerettem...

Felidezem ...minden veled toltott percemet.

Kisurrantam az ajton,vidaman rotam az utcat.

Csak ugy beugrottam hozzad...

Te is orzod meg?Fel tudod idezni a multat?

"Feldobtal" egy kavet amint berontottam,

Mindennek orultunk ,mint akik megujultak.

Mintha regen talalkoztunk volna...

Pedig csak orakat hagytunk magunk mogott.

Csacsogtunk ,fecsegtunk mint ket kis kolyok...

Toltottel valami edeset...Mit is?

Mar nem emlekszem a nevere...

Konty ala valo...igy beceztuk...nevetgelve.

Evikem,emlekszel te is...vagy csak bennem maradt?

Gyertyafenynel almodozva,szivemben tartalak...

Szenderegve...foszlanykent...ott...megragadt...

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. TMT (#6193)	2008. december 05. 07:03
Rezi...huseges olvasom...igazad van..jaj nekem...Koszonom hogy ennek ellenere elolvasod a verseimet...Udv:Tana
Válasz Rézi hozzászólására (#5753).

2. Rézi (#5753)	2008. november 20. 21:20
Igen tetszik,csak így nehéz olvasni...Grt,Rézi.