Rablópandúr
Dátum: 2009. november 20. 13:29Műfaj: PrózaCimkék: sultan meséi |  |
- Ne légy hülye, Kölyök! – kiáltott az UAZ takarása mögül a rendőr. Nem igazán vette komolyan, hogy a fekete BMW mögött lévő bandita kilőtte a fényszórót a terepjárón. Nem lapult a földhöz, nem töltötte csőre remegő kézzel a fegyverét, mint a beosztottja, csak odaállt az autó mögé, kényelmesen rátám
- Ne légy hülye, Kölyök! – kiáltott az UAZ takarása mögül a rendőr. Nem igazán vette komolyan, hogy a fekete BMW mögött lévő bandita kilőtte a keresőlámpát a terepjárón. Nem lapult a földhöz, nem töltötte csőre remegő kézzel a fegyverét, mint a beosztottja, csak odaállt az autó mögé, kényelmesen rátámaszkodva, mintha nem is lőttek volna az imént a kocsijára. A sűrű hóesésen keresztül igyekezett szemmel tartani a „Bumert”, ami mögül a lövést leadták. Sapkáját a kocsiban hagyta, s a hó vastag pelyhekben megülte vörös haját, és bajuszát.
- Hallasz engem, Kölyök? Én vagyok az! Ne tetézd a bajod! Dobd el a pisztolyt és gyere elő feltartott kézzel! Túl sokszor szívtuk egymás lábszagát ahhoz, hogy most egymásra lőjünk!
- Hallak, Teve! Nem is rád lőttem, csak a kocsidra – mondta a bandita a BMW mögül – El is foghatsz, ha teljesíted a kérésem.
- Ne szabj nekem feltételeket! Parancsom van, hogy letartóztassalak és tudod, hogy a parancsot mindig végrehajtom! Embert öltél!
- Te nem? Teve! Hány ember szárad a lelkeden? Szoktál néha rájuk gondolni? Jól alszol esténként? – a nagydarab, ragyásképű rendőr sercintett egy húsz centiset a hóba, majd térdével oldalba rúgta a beosztottját, aki közben feltámasztotta a könyökét a motorháztetőre, hogy biztosabb legyen a célzás:
- Menj a f.szra! Nem fogod lelőni! Ez az ember a barátom! – és mondott egy cifrát hozzá. A beosztott elterült a havon.
- Kölyök! Akiket én megöltem, azok ellenségek voltak! Ellenséges katonák! Te viszont pénzért öltél legutoljára! Egy polgári személyt és ez azért nem ugyanaz!
- Polgári személyt… Mióta számít polgári személynek egy bandita?
- Mióta a törvény a banditákat is védi, Kölyök! Te meg ráadásul pénzért tetted! Mi lett belőled?!
- Mondd ki Teve: bérgyilkos! Afgán után lejjebb már nem lehet süllyedni –
- Ez nagyon szar ideológia, testvér! Én miért tudtam beilleszkedni?!
- F.sz tudja… Szerencséd volt talán.
- Lószart! Nem a szerencsén múlik az ilyesmi! – odafordult a beosztottjához:
- Mi van?!.. Ülj be a kocsiba, és ne merj a fegyverhez nyúlni, mert elveszem és addig verem a fejed vele, amíg gumiszerűvé nem válik és az orrodon, meg a füleden csorog ki az a húgy agyad!
- Főnök! Ez egy bűnöző, aki ránk lőtt!
- Akkor már nem élnénk, te balf.sz! Pusztulj innen! – a fiatalabb rendőr duzzogva beült az UAZ-ba.
- Teve! – hangzott a kiáltás a BMW mögül – Gyere velem haza! Látnom kell apámat, aztán teheted a dolgod! Ha nem akarsz egyezkedni, akkor tekintsd szívességnek!
- Jobb lenne apádnak, ha nem látna bilincsben téged! Minek kínoznád ezzel?
- Majd leveszed, mielőtt bemegyünk.
- Ezért jöttél haza? Hogy őt láthasd?
- Főleg ezért. Amúgy sincs hová mennem: annak a fickónak az emberei, akit lelőttem, megtalálnának mindenhol. Legalább lássam még apát! – Teve elgondolkodott egy kicsit.
- Nem lenne nagy kerülő, de mi a garancia, hogy nem trükközöl majd valamivel? – cigarettát keresett a zsebeiben, de nem volt már a dobozban.
- Nem bízol bennem, mi? Figyelj: most rám teheted a bilincset, ha megígéred, hogy leveszed, mielőtt bemegyünk apámhoz. – a Kölyök kilépett a kocsi mögül. Vékony, középtermetű férfi, hullámos, fekete hajjal. Drága kabátját vastagon belepte a hó. Mindkét kezében egy – egy pisztolyt tartott, a fegyverek a föld felé néztek. Kis ideig állt a reflektor előtt, hogy jól látható legyen. Aztán eldobta a pisztolyokat és megindult a rendőrségi terepjáró felé. Teve a fejével intett a fiatalabb rendőrnek, aki kiszállt a kocsiból és összeszedte Kölyök pisztolyait. Úgy tartotta a kezében, mintha használni akarná őket. Teve összehúzott szemmel nézte és ő is kilépett a takarásból. Kezét zsebre dugva állt a hóesésben, ragyás orra úgy meredt előre, mint valami répa egy óriási hóember fejéből. Két lépésre előtte megállt a másik.
- Akkor? – kérdezte csúfondárosan – Megöleljük egymást, vagy inkább megbilincselsz?
- Agyon kellene téged verni, te mocskos! – morgott Teve és átölelte a banditát. Pár pillanatig csak egymás hátát csapkodták, rázták egymás kezét, mint régi barátok, ha hosszú idő után végre találkoznak.
Teve beosztottja közben oldalról figyelte, hogy érdeklődnek egymásról, közös ismerősökről a rendőr és a bandita. Ezek ketten elmélyülten beszélgettek, nem vettek tudomást a készenlétben várakozó, fiatal rendőrről. Úgy emlegették fel a közös emlékeiket, mintha csak a bajtársi találkozón lennének és nem egy letartóztatás résztvevői. Nevettek és szomorkodtak az emlékektől, mint ahogy annak idején, mikor átélték őket az ellenséges hegyek között, ahol az egymásra utaltságuk szorosabb kapoccsá vált, mintha testvérek lennének. A hó egyre sűrűbben hullott lustán, puha pelyhekben, fehérbe vonva az éjszakai országutat és az út menti nyírfákat. Tisztává, széppé varázsolta a világot, eltüntette a mocskot, mint subaszőnyeg a kopott parkettát.
- Apukád? – kérdezte Teve – Hogy van az egészsége?
- Öregecske… De még betöri a lovat.
- Helyes!
- Szeretnék pénzt hagyni nála. Maradt száz-néhány ezer dollárom – rácsapott a belső zsebére - Én már úgysem veszem sok hasznát, legalább az apámnak segítsen valamit. Ezért kell odavinned.
- Ilyen sokat fizettek azért a mocsokért? Kinek ért meg annyit?
- Nem. Ez nem csak abból van. Csináltam ezt – azt előtte is – mondta Kölyök és bizalmatlan pillantást vetett a fiatalabb rendőr felé, aki meredt szemmel hallgatta a beszélgetést. Az egyik pisztolyt zsebre tette és elővette helyette a saját fegyverét. Kölyök meglazított pár izmot a térdeiben és a hátában.
- Értem. Odaviszlek, testvér! – bólintott Teve. Dühösen, amiért ott van és mindent hall, ránézett a beosztottjára:
- Te meg befogod a szád, ha jót akarsz magadnak! Értve vagyok?!
- Én hallgatni fogok… És hallgatni fogsz te is! – mondta sápadtan a fiatalabb rendőr és Kölyök pisztolyával mellbe lőtte a felettesét. Százezer dollár - az százezer dollár… Saját fegyverével Kölyköt vette célba, de közben Kölyök egy bukfenccel olyan közel került hozzá, hogy kirúgta a lábát. A beosztott elesett, a fegyverek kirepültek a kezéből. Kölyök feltérdelt, hátrahajlította a fejét és tenyere élével eltörte a nyelőcsövét. A rendőr bugyborékolva hanyatt esett a hóban. Kapálózott, mint az olyan ember, akinek levegő helyett a saját vére kerül a tüdejébe. Kölyök felugrott, messze elrúgta a fegyvereket a haldokló rendőrtől és odaszaladt Tevéhez.
Teve dülöngélve állt. A golyó ütése nem borította fel, csak hátrébb lökte és a sokk miatt most még a fájdalmat sem érezte.
- A rohadék, kis állat! – mondta és vért köhögött fel – Az első pillanattól utáltam, ahogy beosztották mellém!
- Jól vagy? – kérdezte Kölyök, miközben átemelte Teve bal karját a nyakán, hogy az UAZ- hoz vigye.
- Micsoda hülye kérdés! – köhögött Teve és elhelyezkedett az ülésen. Kölyök beugrott mellé, és elindította az autót. Farolva vágott át pár hóbuckán és vadul manőverezve próbálta az úton tartani, miközben olyan gyorsan hajtott, ahogy csak lehetséges volt ebben a helyzetben. A mellette lévő ülésen Teve folyamatosan köhögött, és ilyenkor vér jött ki a száján.
- Kölyök! – mondta nehezen – Tegyél ki, és tűnj innen a p.ba! Menj el az országból, csinálj másik életet! Aztán, ha már biztonságban vagy, küldhetnél egy kis pénzt a feleségemnek.
- Ne beszélj! Csak vedd a levegőt egyenletesen és ne beszélj! Kórházba viszlek!
- A kórház messze van. Nem érsz oda időben. De te elmenekülhetsz, ha kiteszel.. – valami huppanóra hajtottak rá és elakadt a szava.
- Fogd már be! Kórházba viszlek és kész! – kiáltott rá Kölyök, s összehúzott szemmel próbált messzebbre ellátni a hóesésben. A maximumot hozta ki önmagából, ahogy hajszolta előre a rozzant terepjárót a hóbuckákon, versenyt futva az idővel.
- Ne merj meghalni, te balf.sz, mert halálod után megb.szom a segged! – kiáltotta oda Tevének.
- Te...Buzi!
Az idő ilyenkor lassan múlik. A hóesés, az éjszaka, az elhagyott út és a sebesült bajtárs pillanatokra olyan hatással volt rá, mintha egy másik univerzumba került volna. Miközben megfeszített figyelemmel próbálta a csúszós úton tartani az autót, eszébe jutott a rádió,de nem tudta bekapcsolni, mert mindkét kezére szükség volt a volánon. Csak akkor került sor erre, mikor felhajtottak végre a főútra. Úgy jelentkezett be a rendőrségi diszpécsernek, mint autós, aki egy mellbelőtt rendőrt talált az út mellett. Közölte, hogy melyik kórházba viszi és kérte, hogy készüljenek az érkezésükre.
Gyorsabb fokozatra váltott. Az úton időnként kerülgetnie kellett már más járműveket, ezért bekapcsolta a szirénát. Míg az autók között szlalomozott, törte a fejét, hogyan tudná eljuttani a pénzt az apjához. Kutatni kezdett fél kézzel Teve zsebében, míg meg nem találta a mobilját. Szerencséje volt. A telefonkönyvben meg is találta "asszony" néven a számot, amit keresett. Az álmából ébresztett nővel kiabálnia kellett, hogy megértesse vele, hová jöjjön és mit csináljon. A város határában, a benzinkútnál találkoztak is. Kezébe nyomta a pénzt a borítékban, minek a hátára gyorsan felírta, mit tegyen vele, mennyit küldjön tovább és mennyit tarthat meg maguknak. Erőszakosan ellökte a sokkot kapott nőt a kocsitól és ismét beugrott a kormány mögé. Szirénázva, a közlekedési szabályokat figyelembe sem véve, a legrövidebb úton robogott tovább. Még akkor sem kapcsolta ki a szirénát, mikor megérkeztek a kórház elé. Felnyalábolta barátját és vitte be sietve a biztonság, az élet felé.
Túléled! – hajtogatta közben, lihegve az erőlködéstől az ájult bajtárs súlya alatt. Úgy vitte, ahogy egykor Teve vitte őt, mikor megsebesült egy kézigránáttól. Úgy vitte, ahogy mindketten életük végéig cipelik majd magukkal a háború emlékét. Tíz másodpercig – vagy ezer évig… Ameddig ver majd a szívük.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#15088) | 2009. november 23. 15:44 |
Most Anyukámnál vagyok és egy HP 550 - es laptopról írok, a telefonom használom modemként (itt nincs más). Köszi Tamás! :) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#15079). |
|
2. Nem Tom (#15079) | 2009. november 23. 11:48 |
Szívesen segítek, ha megírod milyen tip. géped van. Tamás | |
Válasz Halacska hozzászólására (#15067). |
|
3. Halacska (#15067) | 2009. november 23. 08:43 |
Köszönöm a kedvező véleményed! A klaviatúráért meg elnézést kérek: nekem teljesen rendben van a gépemen, de a Kedvesem is mondta (rendszeresen belép a nevemmel a Kicsike, mert szereti ellenőrizni az olvasottságom :)), hogy valami nem kerek. Igyekszem, hogy olvasható legyek legközelebb! :) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#15057). |
|
4. Nem Tom (#15057) | 2009. november 23. 07:26 |
Szia Halacska.Ez is tetszik, jól meg van írva.Szerintem ezeket az írásokat össze kellene szedned, és egy kis fésülés után biztos találnál rá kiadót.Viszont tedd meg azt nekünk, hogy a klaviatúrádat állitsd át a magyar készletre, mert sok benne az endif suports stb.Tamás | |
Válasz Halacska hozzászólására (#15047). |
|
5. Halacska (#15047) | 2009. november 22. 20:43 |
Még amúgy sem volt alkalmam megtapasztalni az istenek szeretetét... :) Mindenesetre örülök, ha így van. | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#15044). |
|
6. Nem Tom (#15044) | 2009. november 22. 19:35 |
Halacska, téged szeretnek az Istenek,mert arra még nem volt példa, hogy vasárnap moderáljanak.Tamás.............................. A művet ídő hiányában csak később tudom elolvasni. | |
| |
