Régmúlt emlékek..

Szerző: RéziDátum: 2008. május 07. 13:33

Műfaj: VersCimkék: napnak, szóltam, szellőt, arcod, keresem, emlékeimben, képed

A napnak szóltam,sugarával simítson,
a szellőt küldtem cirógassa arcod,
rigónak üzentem,fütyülje dalodat,
ágyad már hideg,te sehol sem vagy.

Szavaim koppannak,mint kavics a kövön,
lelkem csapong riadtan ide oda,
ajkam mormolja halkan a neved,
de szemem hiába kutat tégedet.

Nyomaid kémlelem a sétány kövén,
széthajtom a füzek titkos fátylát,
illatod foszlányát keresem a légben,
de nem vagy,csak az emlékeimben.

Őrzöm a párnát,melyen fejed pihent,
a csészéd árván az asztalon áll még,
tükröm öleli arcod kedves nyomatát,
csak te jársz tőlem oly messze már.

Másnak jelentéktelen mit őrzök én,
leveleid szalaggal átkötve állnak,
emlékeid csak is az enyémek,
dédelgetem örökre magamban képed.