Szuicid vers

Szerző: ValentinDátum: 2008. március 28. 08:27

Műfaj: VersCimkék: vers, versek, világ, tanmese, segítség, magány, hiba, kortárs, érzések, fájdalom

Állok a tetőn s bámulom az eget
Elemzem a földre hullt csillagteret.

Rohanó világ égeti talpam,
Tisztelettel lázadok és halkan.

Lemaradtam, leelőztek a trendek,
Már a pénzem súlya sem teremt rendet.

Ja kérem! Itt érzelmekre nincs idő,
Pénz kell, jó kocsi, lakás és szőke nő.

A bűntudat ráér, ha öreg leszek
És, majd újra ártatlan, mint egy gyerek.

Addig meg gázolok, nem rémít morál,
Küzdjetek birkák! Vadul török tovább.

Ugyan már! Hiányzik a gyilkos ösztön,
Esély, agyam börtönéből kitörnöm.

Olyan szomorú e lassú gyötrelem;
És minden perce öröklét már nekem.

Addig meg várom a hajnalt. Ha késik,
Elszáll minden gond, mert elszállok én is.