Utca

Szerző: TMTDátum: 2009. március 01. 22:35

Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotások

Kilépek rá vidáman reggel,
Emelt fejjel,mert ez kell.
Jelen levő testemmel is,és lelkemmel.
Örökké lüktető élettel,
Megragadja figyelmem , -tesztel...
A szennyes járdán sok ember.
Fiatalok, idősebbek gyermekekkel .
Róják az útjukat merev szemmel.
Nem látnak, úgy érzem futnom kell.
Tudom ,láthatatlan leszek egyszer.
Vagy már az is vagyok...rám ragyog,
Az útszéli lámpa ,- látványa megkapott.
Haverok csoportja lök rajtam egy nagyot.
A távolból dübörgő vonat sípolása fülemig jutott .
Csak úgy,vagy mégsem-kérdem...
Van valami rendszer -e furcsa nyüzsgésben?
Érzem ,bármennyiszer is kérdem...
Az utca sosem válaszol...nem...nem ,
Vállamat tudatlanúl ,értetlenűl rángatom ...
Felnézve az égre,látom a Napot végre ,
Kibukkanni a felhőkarcolók mögül .
A zajba még kerekek csikorgása vegyül.
Az utca szépsége és hibája is elém kerül.
Látok szemetet ,pár öreget ,no meg gyereket .
Valamint madarat,ki éhesen matat ,
Keres elhullott magokat,követ csipeget...
Szemében vád,mint rám néz ki evett eleget ,
Zsebemben megint zavartan matatok,
Pár otthonról hozott morzsinkókat adok.
Szegény verébnek, ki eszik majd felröppen a kéknek .
Én egyedül motyogok az emberek tömegének...
-Legyen szép napotok...