Veled fáj

Szerző: olivienDátum: 2010. június 19. 09:21

Műfaj: VersCimkék: fájdalom, emlék

...S újra megzörrentek a harasztok.
Nem tudom, mitől is szorongok,
hisz termeimen nem kampó,
már kilincs a zár.
Be van vé(d)ve a vár.
Látatlanban feléd már gondolattal sem intek,
hangodon mégis ha kétkedő bánat billeg,
lefutott idők fonalát visszapergeti
bennem felfeslett valód.
Emléked meggyűlik szememben,
s még veled fáj nekem.

...Veled fájt nekem,
míg tivornyák éjén
hasamban Hold nőtt
-Napra félénk -,
s veled fájt nekem
a Rába-parti zúgók
móló-csendessége,
a folyton-távolodból
újramegérkező
artézi csobogású béke.
...S most hajnal száradó
harmatába reszketeg
ha visszanyúl a táj,
még veled fáj

...minden más, mint hajdanán.
Már ballagó délutáni szerelem
illata kísér orgonán.