Voltam - vagyok...

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2011. június 09. 18:58

Műfaj: VersCimkék: nem adlak fel

Voltam, aki voltam, és kajlánul daloltam
Éppen ami tetszett...aztán köddé veszlett.
Bizony azt se bántam...tovább trombitáltam.
Ékesszólón, fennen, zengett a szó bennem.
S kinek is daloltam(?)...Csupán kóboroltam(?)
Lépcsőkön lépdeltem, kikötőkre leltem,
Magas helyen háltam, madárra találtam.
Szépen cirógattam, de ... mélység volt alattam!
Jó is volt, és szép is...fekete és kék is.
Olykor, magam bíztattam, ha út volt alattam...
Merre is induljak...hogy belé ne piruljak?!
Szerettem, szerettek...mókámon nevettek,
Bukfencen, varázson, hogy járok parázson!
De...nem szüntem kutatni, s lett légyen falatnyi
Kerestem az igazt, hiányomra vigaszt!
És, hogy rád akadtam..."Isten őt akartam!"
Minden vonal mögött, minden fűszál között...
Csak téged akarlak, örökre szeretni!