vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

xperces

Szerző: FranzDátum: 2012. szeptember 21. 21:30

Műfaj: PrózaCimkék: szösz

X-szel jelölik a repülögepiparban a kiserleti gepeket(bocsänat nincs eleg ekezet a nemet billentyüzeten). Ez az elsö kiserletem, ezert a cim, utana a tema.

A repülőgépiparban a kisérleti gépeket jelölik a tipusjel előtt X-szel. Ez az első, kisérleti próbálkozásom,innen a név.


És akkor a téma: Mi legyen velem?
 

Lányom még mindig ír az álomvilágnak-abban él, én ott felesleges vagyok-kudarc a nevelésem!
Ugyan megtanulom e még rendesen 56 évesen a németet,hogy tudjak élni egy idegen országban ugy, hogy hazamenni csak szabadságra lehet, hiszen fiatalkoromban is csak 4 évig voltam idegen országban?
Egyáltalán: el tudok-e helyezkedni hosszabb időre?
Feleségemet egy évig kefélték, mialatt én a strokból meg a depresszióból próbáltam felállni. Nem hibáztathatom miatta, de fáj az igazság. Azóta is arról álmodik-előbb-utóbb azt hiszi megtalálja az igazit-miközben szerintem elvesziti amit eddig elért. De csak akkor becsüljük értékeinket, mikor elveszítjük őket,addig természetes, hogy vannak...
Én is szeretnék és még tudok is még mókázni(inkább így mondom,ez a kefélés olyan iparszerű), de félek, mert bár szeretem, de minden erős érzelmi megterhelés végzetes lehet- ezért óvatos vagyok.
Másik gyermekem, a fiam a kezdeti sokk után , amit a kollégiumi élet okozott, felállt és most már önálló kezd lenni- itt sincs szükség rám.
Szüleimet eltemettem, rokonaimnak, barátaimnak komolyan nem hiányzom. Érzem hogy fogy az erőm, egészségem,de reménykedem hogy csak futólag. Mikor mondom, hogy strokom volt, mindenki szänakozva nez, mint akinek meg vannak szämlälva a napjai. Lehet hogy tenyleg?

Tehát semmire nem kellek.-Én vagyok a semmirekellő.
Vajon mi legyen velem?
Mielőtt még bárki azt gondolja meg akarok halni:na ez nem rám jellemző….volt eddig. Remélem, ezután sem.
Csak
„Keresem a szót , keresem a hangot…”

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 20 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Macska   (#26283)

2012. december 03. 23:39

Kedves Franz! Sokszor eszembe jut, vajon mi lehet Önnel? Hogy vajon hogyan telnek a napjai, hogy érzi magát, amióta írt nekünk, és hogyan alakul a kapcsolata a kislányával. Remélem, Önmagával jóban van, mert ugye a körülményekkel nem mindig lehet, így hát nem is kell. Olvassa még az itteni írásokat? Most egy kicsit bánom, hogy nem hamarabb írtam. Kicsit túlzottan el voltam foglalva a magam gondjával, de ettől még érdekel a sorsa. Szeretettel üdvözlöm: Macska

 

2. emillio   (#25788)

2012. szeptember 29. 03:45

Na ugye, hogy tudsz Te mosolyogni! Örülök neki!

Válasz Macska hozzászólására (#25781).

 

3. Macska   (#25781)

2012. szeptember 28. 21:53

Hát az biztos, hogy amíg iskolába jártam, minden szakot elég perverznek találtam. :-)))

Válasz emillio hozzászólására (#25750).

 

4. Zseva   (#25766)

2012. szeptember 28. 09:33

Kedves Franz! Egy jótanács! :-) A mondat úgy lenne teljes, ha a hsz-em végét is odateszed... Nem vesz igénybe több időt, de sokkal érthetőbb! :-) Én értettem... de ne spórolj a betűkkel!

Válasz Franz hozzászólására (#25670).

 

5. emillio   (#25750)

2012. szeptember 27. 19:17

Csak nem Te is perverz szakra jártál?

Válasz Macska hozzászólására (#25695).

 

6. Macska   (#25695)

2012. szeptember 25. 21:26

Neeem, dehogy gázoltál! :-) Bírom a homort, ha keményebb is. Azért szerencsére ismerek az íráson kívül más örömforrásokat, talán egyszer majd mindegyikről írok, de ahhoz igencsak össze kell szedjem a sütnivalómat, no meg a szókincsemet, hogy szalonképes is legyen... ;-)

Válasz emillio hozzászólására (#25680).

 

7. emillio   (#25680)

2012. szeptember 25. 08:39

Jól beszélsz cicus! Igazad van! Talán egy kicsit túl komolyan is veszed?! Az örömszerzésnek ez is egy formája! Remélem nem gázoltam a lelkedbe? Ha igen, -akkor mea culpa!

 

8. Macska   (#25673)

2012. szeptember 24. 21:16

Szia Franz, Örülök, hogy csak ki kellett írnod. Nekem is azért maradt meg az írás, mint kedvtelés, mert észrevettem, hogy vannak olyan problémák, amelyeken az írás segítségével könnyebben túl tudok lépni. Ahogy elnézem, legtöbbünk írásaiból látszik is, hogy kb. ki miken ment át. Ha rákapsz, még örömöt is lelhetsz benne, mint pl. én. :)

Válasz Franz hozzászólására (#25669).

 

9. emillio   (#25671)

2012. szeptember 24. 20:59

Köszi, de levágtam, hogy kint élsz németben. Gondolom, - oda nősültél!

Válasz Franz hozzászólására (#25665).

 

10. Franz   (#25670)

2012. szeptember 24. 20:53

Nem vagyunk;)

Válasz Zseva hozzászólására (#25641).

 

11. Franz   (#25669)

2012. szeptember 24. 20:52

Szia Macska, Sikerült visszafele elolvasni a hozzäszoläsokat(hät ezert irunk idegen szavakat:mennyivel rövidebb a comment). Pedig nem vagyok kezdö olvaso itt, a felesegem korabban sokat irt ide,volt olyan irasa amit többszäzan olvastak nehanyat elolvastam en is. Hivö ember nem akar szerintem öngyilkos lenni, en sem.Csak ki kell irni magadbol...:)

Válasz Macska hozzászólására (#25645).

 

12. Franz   (#25665)

2012. szeptember 24. 20:42

Kedves Emilio, Azert Franz, mert Berlinban vagyok(remelem mar nem sokaig). En is alapvetöen vidäm voltam eddig. Csak ahogyan az elsö (közepiskolai)szerelmem mondta: csodalkozik hogy ennyi csapas utan ami bennünket ert hogyan lehet meg mindig ilyen derüvel kezelni az eletet.(az xperces csak töredek). Ugy hogy neha segitenek... Köszönöm.

Válasz emillio hozzászólására (#25653).

 

13. emillio   (#25653)

2012. szeptember 24. 18:27

Kedves Ferenc! (Vajon miért Franz a nicked?) Ha valaki, - akkor én tökéletesen megértelek! Mit gondolsz, - én vajon miért viccelődök, - helyeskedek itt e lapon? Nem, - nem vagyok bohóc! Nos - Elárulom! (Ezt se hittem volna, hogy valaha is nyíltan kitárulkozom) Nem akarom, hogy észrevegyék,hogy mennyire érzékeny, - sebezhető vagyok! Ezt leplezendő - igyekszem a vidám, érzéketlen, mindenből viccet csináló ember benyomását kelteni! (Tudod, - inkább nevetve legyintsenek rám, - mint sajnálkozva vájkáljanak a sebeimbe! Tehát - arccal a vasút felé! Üdvözöllek a klubban!

 

14. Macska   (#25645)

2012. szeptember 24. 13:16

Köszönöm! Ez jólesett. Én is remélem, hogy célba talál az üzenet. Az már jó, ha az ember kommunikál, hogy segítségre van szüksége. Ilyenkor még remélhető, hogy kapva kap rajta. Jó dolog ez az internet, sokan ismerelenül is hozzá tudnak tenni egymás életéhez.

Válasz Zseva hozzászólására (#25641).

 

15. Zseva   (#25641)

2012. szeptember 24. 10:55

Elismerésem!... A hozzászólása biztosan célba talál. Többet, igazabbat, őszintébbet nem lehet ehhez hozzátenni! Ön jó ember, mint ahogy a cikk író is az lehet. Csak kissé bizonytalan. Vagyunk így ezzel egy páran!... De hiszen ezért írjuk ki magunkból, hogy bizonyosságot szerezzünk ahhoz, nem vagyunk a gondjainkkal, bajainkkal teljesen magunkra hagyva.

Válasz Macska hozzászólására (#25633).

 

16. Macska   (#25633)

2012. szeptember 23. 22:27

Kívánok hozzá erőt és egészséget! Nekem már többször adott erőt és reményt ez a kis vers, amit gyerekkoromban írt az emlékkönyvembe egy másik álmodozó kislány: Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne fogyjanak, mert sokszor a romok alatt a legszebb virág fakad!

Válasz Macska hozzászólására (#25632).

 

17. Macska   (#25632)

2012. szeptember 23. 22:27

Lehet, hogy nem hamarosan, hanem majd felnőtt korában, de az a gyerek meg fogja hálálni a kitartást, és nem mellékesen egy erős értékrend, egy életképes minta birtokában kezdhet hozzá az ő saját szülői szerepének. Akkorra majd tudatosodik benne, amit most még nem lát át. Addig viszont nem várhatjuk tőle, hogy úgy lássa és értékelje a világot, ahogyan egy felnőtt. Az sem mindegy, milyen példát mutat neki a szülő. Azt, hogy ha nehéz, ha sivár, akkor feladjuk, vagy azt, hogy érdemes kitartani, és juszt sem hagyjuk magunkat, felállunk, tovább megyünk, és az életünknek igenis értelme van. Az Ön életének nagyon is van! Ön, mint szülő, életre szóló értelmet nyert az életének.

Válasz Macska hozzászólására (#25631).

 

18. Macska   (#25631)

2012. szeptember 23. 22:26

Az én szüleim nagy szegénységben, sok évig tartó anyagi bizonytalanságban neveltek bennünket. Gyakran nagyon feszültek voltak a kilátástalanság miatt, olyankor bizony szólni sem mertem hozzájuk. Inkább elvonultam a gondolataim világába, ahol bizony mesehősök és képzelt barátok voltak. Mégis normális ember lettem. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nekem és a húgomnak nagyon rosszul esett volna, ha apánk vagy anyánk nem áll helyt értünk, csak legalább értünk, és egyikük feladta volna. Sosem hevertem volna ki, ha azzal kellett volna szembesülnöm, hogy nem voltam neki olyan értékes, hogy tovább élje akár a legsilányabb életet is. A szülői szeretetnek és hivatásnak ilyen erősnek kell lennie!

Válasz Macska hozzászólására (#25630).

 

19. Macska   (#25630)

2012. szeptember 23. 22:25

Hoppá, csak 1000 karatkert lehet egyszerre írni. Írom hát több részletben.: Minden anyák napján elismételjük, hozzátéve, hogy becsüljük hát meg az anyánkat, mert pótolhatatlan. Csak éppen nem gondolunk bele, hogy mi mást is jelent még, sokkal inkább. Minden gyereknek pontosan egy és csakis egy jut anyából és ugyanúgy apából is. Amelyik gyerek valamiért - ami lehet szeretetlenség, elhagyás vagy akár halál - elesik ettől, annak senki más nem lesz az anyja-apja. Ha egy gyereket valaki a szülője ellen hangol, senkire nem fog tudni úgy nézni, úgy gondolni, mint anyjára vagy apjára. Az édes mostohák különben is rendkívül ritkák. (Folyt. köv.)

Válasz Macska hozzászólására (#25629).

 

20. Macska   (#25629)

2012. szeptember 23. 22:23

Kedves Franz! Nagy kár lenne Önért. Az Ön élete éppen olyan értékes, mint bárki másé, csak időnként olyan emberi környezetbe kerülünk, ahol ezt nem vagy nagyon kevesen látják. Ez rossz érzés, bűn rossz, de ne másokon múljon, hogy túléljük-e! Főleg azokon ne múljon, akik nem értünk aggódnak! Ott az a kislány, nem írta, hány éves. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy ő miért nem lépett még túl azon a világon, ahol neki jó. Miért nem jobb idekint a valóságban? Ki és mit tesz meg azért, hogy neki jó legyen? Mert egy gyereknek igen, tudom, sok kötelessége is van, de elsősorban az, hogy gyerek legyen. Vidám, egészséges gyerek. Ha a környezete egy karót nyelt diákot farag belőle, nem csoda, hogy álomvilágba menekül. Tudom, hogy nem lehetek okos más helyett, de az Ön helyzetében ott az a gyerek, és ha őt cserbenhagyja, érte senki más nem fog apaként helytállni. Tudja, agyoncsépelik a közmondást, mi szerit anya csak egy van. Minden anyák napján elismétel